Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Hernádi Zoltán: Üdítőital-ipar
Üdítőital-ipar 563 A szörpgyártás történeti áttekintése Az egy főre jutó szénsavasiidítőital-fogyasztás jelentős részét a szörpökből a fogyasztás helyén készített üdítőital teszi ki. Részaránya — a palackozott üdítőitalok gyártásának növekedésével — fokozatosan csökkent, de még 1983-ban is 44%-ot (25,7 liter/főt) tett ki. Korábban a konzervgyárak állítottak elő és forgalmaztak szörpöt. 1968-ban hét Börzsöny-vidéki mezőgazdasági termelőszövetkezet összefogásával megalakult a Börzsönyxidéki Termelőszöxetkezetek Gyümölcsfeldolgozó Önálló Közös Vállalkozása. A Duna-kanyar gyümölcseit feldolgozó kis lé- és szörpüzemből ma már az ország legnagyobb szörpelőállító üzeme fejlődött ki, évi mintegy 16 ezer tonnás készáru-termeléssel. Az első termelőszövetkezeti szörpüzemet azután az ország más területén megépülök követték. Ezek közül a jelentősebb gyártók Drégelypalánki Szondy Mgtsz, Bogádi Zengő Gyöngye Mgtsz és Győri Új Kalász Mgtsz. Jelentős mennyiségben állít elő szörpöt az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat, a Móri Állami Gazdaság, a Fejér Megyei ZÖLDÉRT és természetesen a konzervipar is. Kisebb mennyiségben néhány üdítőital-gyártó vállalat is foglalkozik szörpök készítésével és forgalmazásával. Gyümölcs- és zöldséglé-készítmények A szénsavas üdítőitalok a szervezet folyadékszükségletének kielégítését szolgálják, a gyümölcs- és zöldséglé-készítmények pedig — nagyobb biológiai értéküknél fogva — a korszerű táplálkozásban játszanak fontos szerepet. A korábbi időkben gyümölcs- és zöldséglé-készítményeket kizárólag a konzervgyárak készítettek. Ezekből a termékekből az egy főre jutó fogyasztásunk — az igen jelentős és értékes alapanyagbázis ellenére — még jobban elmaradt az európai országokétól, mint a szénsavas üdítőitalból, és 1975-ben mindössze 0,6 liter./fő volt. Az elmaradás tényét felismerve és figyelembe véve a piaci igényt, az V. és főleg a VE ötéves terv időszakában történt jelentős termelésfejlesztés. A konzervipar termelésfejlesztése mellett a legnagyobb növekedést ezeknél a termékeknél az állami gazdaságok érték el. A kiváló termékminőséget és a forgalmazási sikert a modernebb gyártástechnológiák megteremtése mellett az is biztosította, hogy az állami gazdaságok a teljes termelési vertikummal rendelkeznek, a gyümölcstermesztéstől a feldolgozáson keresztül az értékesítésig. Ki kell emelni a Siófoki Á. G. Sió eldobócsomagolásos és palackos termékeit, a Kecskemét-Szikrai Á. G. és a TörökbálintiÁ. G. műanyag flakonos és palackos Olympos, illetve Napsugár nektárjait, valamint a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát és a Kunbaja-Bácsszőlősi Á. G. ÁGI termékcsaládját, a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát és a Debreceni Á. G. szűrt nektárjait. Az állami gazdaságok 1983-ban az ország gy ümölcs- és zöldségnektár-termelésének 50%-át állították elő.
