Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Hernádi Zoltán: Üdítőital-ipar
564 Üdítőital-ipar A gyümölcs- és zöldséglé-készítmények gyártásába bekapcsolódott a Délalföldi Pincegazdaság, a Badacsony vidéki Pincegazdaság és az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat is. 1983-ban a termelővállalatok 17-féle alapanyagból (ebből 13 hazai gyümölcs, 2 hazai zöldség, 2 import citrusgyümölcs) 69-féle változatban hoztak forgalomba gyümölcs- és zöldséglé-készítményeket. Legnagyobb választékban az alma szerepelt, ebből 10-féle volt kapható. Ezután következett a kajszi, az őszibarack 8—8 változatban, majd a meggy 7, a paradicsom és a vegyes gyümölcsnektár 6—6 változatban. Az egy főre jutó évi fogyasztás 4,7 litert ért el. A magyar üdítőital-ipar története szemléletesen mutatja, hogy kellően megalapozott és végrehajtott fejlesztőmunkával, a hazai és külföldi források igénybevételével miként lehet rövid idő —mintegy másfél évtized—alatt korszerű üdítőital-ipart létrehozni. Jellemzője ennek az iparnak, hogy nem képez önálló gazdasági-szervezeti egységet, hanem az üzemek az élelmiszer-gazdaság különböző ágazataiban, iparágaiban (szesz-, sör-, bor- és konzervipari, tanácsi vállalatok, állami gazdaságok, Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat és termelőszövetkezetek) működnek.
