Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Hernádi Zoltán: Üdítőital-ipar
Üdítőital-ipar 555 februárjában indult meg. A növekvő fogyasztói igények kielégítése céljából 1972-ben újabb szerződést kötöttek a külföldi céggel. Az így végrehajtott műszaki fejlesztés nyomán lehetővé vált az 1 literes, ún. családi üdítőitalok gyártása, korszerű, csavarkupakos zárással. Ugyanebben az évben a vállalat Soroksári telepén lebontotta végleg kiöregedett jéggyárát, helyébe új üzemcsarnokot épített. Ebbe helyezte el a Pepsi-Cola Nemzetközi Társaság által rendelkezésre bocsátott, legújabb gépsorát, amellyel 16 ezer db/óra kapacitással 0,25 literes Pepsi-Colát gyártott. Ezzel a FÁJ1V ismét az ország legnagyobb kapacitású üdítőital-gyártója lett. Ugyancsak 1972-ben vezették be a görög alapanyagból készülő Olympos Orange üdítőitalok gyártását. A szerényebb körülmények között működő megyei tanácsi vállalatok nem gondolhattak külföldi cégekkel való adresszációs üzletek megkötésére. A nagyok konkurenciája és a piacon megjelent korszerű üdítőitaloknak a fogyasztói igényekre gyakorolt hatása kényszerítette őket arra, hogy fennmaradásuk érdekében korszerűsítsék termelésüket, és javítsák termékeik minőségét. Ezért vízlágyító berendezéseket szereltek fel, korszerűbb, nagyobb széndioxid-tartalmat biztosító szaturálóberendezéseket és hűtőgépeket állítottak üzembe. Bevezették a tetszetős, nyomásálló, ún. iparági 0,25 literes palackot, amelyet már koronadugóval zártak. A palackok töltésére a pécsi Sophiana gépgyár licenc alapján gyártott, 3000 db/óra névleges kapacitású DORITA gépét alkalmazták. A tanácsi vállalatok azzal is kifejezésre kívánták juttatni a jó minőségre való törekvésüket, hogy termékeiket márkanévvel hozták forgalomba. így Békés megyében Extra, Heves megyében Mátra, Nógrád megyében Salgó márkanévvel forgalmazták a kóla, narancs és citrom alapanyagokból készült üdítőitalokat. A tanácsi irányítású üdítőital-ipari vállalatok között megindult a polarizáció. A megfelelő alapokkal rendelkező vállalatok termelésfejlesztéssel valósították meg a korszerű üdítőitalok gyártását. Az erre nem képes vállalatok termelése stagnált. Gyengébb minőségű termékeiket csak a helyi igények kielégítésére tudták eladni. A Coca-Cola céggel — amely csak a szesziparral kötött palackozói megállapodást — ellentétben a Pepsi-Cola cég más élelmiszeripari ágakkal is szerződött, így indult meg a Pepsi-Cola palackozása 1970 nyarán az Erdei Termékeket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat Badacsonytomaji Üzemében, 6000 db 0,25 literes palack/óra kapacitással. Ezzel ez a vállalat is belépett az üdítőital-gyártók közé, méghozzá egy korszerű üdítőitallal. A vállalat 1973-ban — a Pepsi-Cola céggel újabb megállapodást kötve — Sárvári Üzemében új, 15 ezer palack/óra kapacitású töltőgépsort helyezett üzembe, amely már egyliteres árut is gyártott. A Pepsi-Cola cég és a Söripari Vállalatok Trösztje közötti adresszációs megállapodás alapján 1971-ben a söripar is belépett a korszerű üdítőitalokat gyártók körébe, amikor a pécsi Pannónia Sörgyárban 15 ezer db 0,25 literes palack/ óra teljesítményű palackozó gépsort helyeztek üzembe. Ezt követte a Borsodi Sörgyárban 1973 júliusában üzembe helyezett, ugyancsak 15 ezer db/óra kapacitású üzem.
