Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar
542 SÖRIPAR A sör palackozását a sörgyárakban és a sörraktárakban — a kirendeltségeken — végezték. A kirendeltségek nemcsak sörértékesítéssel, hanem a gyárakból kapott hordósörből palackba történő sorfejtéssel is foglalkoztak, és a gyáregységek között az értékesítési körzetek szerint voltak felosztva. A kőbányai gyáregységhez 44 vidéki és 11 fővárosi, a nagykanizsai gyáregységhez 8, a pécsi gyáregységhez 6, a soproni gyáregységhez szintén 6 kirendeltség tartozott. A vidéki kirendeltségek közül 48 foglalkozott sörpalackozással. Kezdetben főleg kis teljesítményű kézi Rapid fejtőgépeken. Ezeket a gépeket a hatvanas években vagy lecserélték nagyobb fejtőgépekre, vagy megszüntették a kirendeltségen a sörpalackozást. így 1970-ben az országban már csak 36 fejtőkirendeltség működött, melynek gépállománya 11 Rapid, 16 db 2000 palack/óra, 10 3000 palack/óra és 3 6000 palack/óra teljesítményű gépsor, összes palackozási kapacitásuk névleges teljesítménye 85 500 palack/óra volt. Ekkor már a kirendeltségeken palackozták a palacksör 53%-át. A palacksör arányának növelése mellett még mindig nagy mennyiségű hordósörfejtésre volt szükség a gyártelepeken annak ellenére, hogy a vidéki fejtőkirendeltségek sörrel való ellátása egyre inkább tankautóval, a kirendeltségek fogadótankjainak közbeiktatásával történt. A fejtőkirendeltségek tankautóval való ellátása a hatvanas években kezdődött, és a tankautók számának növekedésével 1970-re a kirendeltségi sörpalackozáshoz felhasznált sör 80%-át már tankautóban szállították ki. A hordósörtermelés részaránya a hatvanas években százalékosan csökkent ugyan, de a sörtermelés jelentős emelkedése miatt még 1970-ben is csaknem 2 millió hektolitert tett ki. A hordósör fejtésénél jelentős korszerűsítést jelentett, hogy az ipar fahordókról alumínium hordókra tért át. Ez 1966-ban kezdődött, és fokozatosan vezették be úgy, hogy az 1970-es évek elején már mindenütt 50 és 100 literes alumínium hordókat használtak. A hazai sörtermelés —- 5 millió hektoliterrel — és a vásárolt mintegy 600 ezer hektoliter import sör még mindig kevés volt a fogyasztói igények kielégítésére. Ezért 1968-ban a Gazdasági Bizottság döntése alapján elkezdődött a Borsodi Sörgyár (Bocs) építése egyedi nagyberuházásként. Az új sörgyár tervezett éves kapacitása 1,2 millió hektoliter sör és 18 ezer tonna maláta termelése volt. Az új sörgyár 1973-ban kezdte meg termelését. A sörtermelés felfutásának kezdeti szakasza egybeesett a mezőgazdaság szocialista átszervezésével és az árpatermelés visszaesésével. A mezőgazdaság átmenetileg nem tudta biztosítani a fejlődő söripar árpaszükségletét, így a hatvanas évek elején import árpára volt szükség. Ehhez az is hozzájárult, hogy a sörárpánál megkívánt minőségi követelmények nem mutatkoztak meg a felvásárlási árban, így a megtermelt tavaszi árpát takarmányozásra használták. De jelentősen csökkent a vetésterület is. Ilyen körülmények között egyre intenzívebben indult meg a hazai sörárpatermesztés ügyének megoldása: a fajtakérdés, a vetőmagellátás, a megfelelő agrotechnika kialakítása és a felvásárlási ár rendezése. Komoly munka kezdődött mind a söripar, mind az egyéb
