Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar
SÖRIPAR 535 években még idénycikknek számított. A nyári hónapokban a sörigény kétháromszorosa volt a téli hónapokénak, s ezt az igényt — az ászokpincei szűk kapacitás miatt — lehetetlen volt jó minőségben kielégíteni. így érthető, hogy a rekonstrukció elsősorban az erjesztő- és ászokpincék bővítésére, korszerűsítésére irányult, és csak másodsorban a főzési kapacitás bővítésére. A fejlesztés másik fő iránya a palackfejtési kapacitások bővítése volt, nemcsak a gyárakban, hanem a vidéki sörraktárakban is. Ezekben a raktárakban kis, ún. Rapid fejtőgépeken történt a fejtés. De fejleszteni kellett a malátagyárakat is, hisz az egyre növekvő sörtermeléshez alapanyagra volt szükség. Már az ötvenes években látni lehetett, hogy a meglevő gyárak termelési kapacitását nem lehet gazdaságosan, jelentősen emelni, s ha ki akarják elégíteni a lakosság egyre növekvő sörigényét, új gyárat kell építeni. Ez azonban még váratott magára, így a sörigény kielégítését csak a gyárak rekonstrukciójával és impcrtsör behozatalával lehetett biztosítani. A söripar széttagoltsága — önálló vállalatok — nehézséget okozott a fejlesztés irányainak és arányainak népgazdasági szempontból leggazdaságosabb meghatározásában. A Söripari Igazgatóság hivatali jellegű ügyintézése és a gazdasági elet operatív irányítása között ellentmondás keletkezett, s már nem minden esetben tudott gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni az új helyzethez. Változtatásra volt szükség. Az egységes országos söripar 1959. január 1-vel a söripar szerkezetében lényeges változás történt. Az eddigi négy önálló vállalatból, a Söripari Igazgatóságból és az Erjedésipari Kutató Intézet söripari részlegének leválasztásával Magyar Országos Söripari Vállalat (MOSV) néven országos vállalat alakult. Az országos vállalatba szervezett vállalatok jogi önállósága megszűnt, és a továbbiakban mint önelszámoló gyáregységek dolgoztak az országos vállalat irányítása alatt. Az új szervezet egyik lényeges jellemzője volt, hogy az országos vállalatnak nem volt külön központja, a vezetés egyben a kőbányai gyáregység vezetését is ellátta. A MOSV magába foglalta még a Söripari Szállítási Vállalatot is, amely a sörkiszállítást a négy gyár szerinti körzetesítésnek megfelelően végezte. A MOSV egyik legfontosabb tevékenysége a söripar 15 éves távlati fejlesztési tervének kidolgozása, majd megvalósítása volt. Ezt a nagy feladatot az iparág dolgozói Varga Pál vezérigazgatóval és Fekete Gyula igazgató főmérnökkel az élen sikeresen megoldották úgy, hogy a termelés a rekonstrukciós munkák közben is évről évre növekedett. A műszaki fejlesztés fő irányai A magyar söripar a MOSV megalakulása előtti évben, 1958-ban, több mint 3 millió hektoliter sört termelt, amelynek mintegy 76%-át Kőbányán gyártották. Pécsett a termelés ekkor 244 ezer, Sopronban 136 ezer, Nagykanizsán
