Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Tamás László: Boripar
496 Boripar A két világháború közötti időszak A borértékesítés feltételeinek változása Az I. világháború után hazánk munkásosztálya a lenini példát követve kikiáltotta a Magyar Tanácsköztársaságot, amely fejlődésünk megalapozása érdekében egy sor fontos intézkedést hozott. A Magyar Tanácsköztársaság a Kertészeti Tanintézetet főiskolai rangra emelte. Létrehozott több mint 10 állami gazdaságot, és a régi uradalmi szőlőbirtokokon több mint 600 szőlőtermesztéssel és borászattal foglalkozó termelőszövetkezetet. Magyarország gazdasági szerkezete a trianoni békekötés után teljesen megváltozott. A szőlőterületnek mintegy kétharmad része maradt meg. Az I. világháború előtti Magyarországon a szőlő a mezőgazdasági művelés 1,5—2%-át tette ki. Ez az arány az I. világháború után 2,4—2,5%-ra emelkedett. A 370—380 ezer katasztrális hold szőlőterület mintegy fele homokon, 35—40%-a hegy- és dombvidéken helyezkedett el. A lakóterületeknek csaknem a fele foglalkozott jelentősebb szőlőtermesztéssel. Az I. világháború után még tartott a borértékesítés konjunktúrája. 1920-ban pl. 1 millió hektoliter volt a borexport. Magyarország fenntartotta az élelmiszerek kiviteli és az iparcikkek behozatali tilalmát. Ez a magyar borexport nagymértékű csökkenéséhez vezetett. Hagyományos piacaink leszűkültek, mert a szomszédos országok, Németország, Ausztria, Lengyelország és Csehszlovákia elzárkóztak a magyar borok bevitele elől. Németország és Ausztria piacain az olasz és a spanyol borok léptek a magyar borok helyébe. 1925-ben csupán 25— 30 ezer hektoliter körüli volt a borkivitel. A bor ára igen alacsonyra zuhant, de a készlet jelentős részét még így sem lehetett külföldön értékesíteni. Az átlagos borár azonos volt a szódavíz árával. Az 1923—24—25-ös években az ásványvíz drágább volt, mint a bor. Nehezítette a helyzetet a nem korszerű bortermelés és a borkezelés, az eszköz-, tárolótér-, permetezőszer-hiány stb. is. Kezdett elterjedni a direkt termő fajták termesztése, ami tovább csökkentette a magyar borok értékét a külpiacon. A kormány mindezeket látva korlátozta a szőlőtelepítést. 1924-ben a IX. törvény szabályozta a borkészítést és a borvidékek beosztását. Csak azokat a fajtákat engedte telepíteni, amelyek jó minőségű bort adtak. Ezáltal a magyar borok minőségét és piacképességét igyekeztek javítani. Az I. világháború után, 1922-ben Budapesten rendeztek egy nagyszabású borászati bemutatót. Célja az volt, hogy felhívják a külföld figyelmét borainkra. Ezen a versenyen 1000-féle bort vonultattak fel. A belföldi fogyasztás érdekében a kormány szabályozta és kibővítette a termelői borkimérést. A borexport elősegítésére vámkedvezményeket és egyéb könnyítéseket vezetett be, amelyek elsősorban az uradalmaknak és a nagy borkereskedőknek kedveztek. Az 1925-ös mélyponthoz viszonyítva csekély fejlődés következett a borértékesítésben, amely az 1929-ben kezdődő világgazdasá
