Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Tamás László: Boripar
Boripar 497 gi válságig tartott. Borexportunk 1929-ben kb. 500 ezer hektoliter volt. A bor ára. hasonlóan a többi mezőgazdasági termékhez, 46—65%-kal esett. A bor az árcsökkenés első zónájában található. A vállalatok és a termelők, hogy jobban kivédhessék a válság okozta nehézségeket és versenyképesek lehessenek a nyugati, főleg a német nyelvterületű piacokon, állami ösztönzésre részvénytársaságokba tömörültek. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár gesztorságával jó együttműködést alakítottak ki. Mindezek ellenére a világgazdasági válság végére. 1933-ra a borexport 200 ezer hektoliterre csökkent. Arra viszont időben alakultak részvénytársaságok (nagy részük szövetkezeti alapon működött), hogy korszerű borkezeléssel és szervezett külkereskedelemmel felkészüljenek a későbbi nagyobb méretű borkereskedelemre. A kormányzat a kibontakozás érdekében irányított áron borvásárlásokat szervezett. Az 1934. évi szövetkezeti törvény a közvetítő kereskedelem kikapcsolásával és újabb értékesítési lehetőségek felkutatásával a bor értékesítését segítette elő. A piac bővülésével fejlődésnek indult a szőlőtelepítés is. A borértékesítő szövetkezetek munkájának szervezettebbé tétele érdekében 1936-ban megalakult a Magyar Szőlősgazdák Országos Borértékesítő Szövetkezete (MASZOBSZ), valamint a Magyar Hegyvidéki Bortermelők Értékesítő Szövetkezete (MEGA). A felhalmozott borkészletek értékesítése nem sikerült, emiatt a gazdák tárolótérhiánnyal küzdöttek. Ezért, valamint a kis tételű borok korszerű, egyöntetű készrekezelése érdekében a kormány 1937—38—39-ben 23 borpincét építtetett, mintegy 230—240 ezer hektoliter tárolótér-kapacitással. A 23 pincéből 19-et a MASZOBSZ. 4-et pedig a MEGA kezelésébe adott. A termelés azonban gyorsabban fejlődött a tárolótér-bővítésnél, továbbá a belföldi és a külföldi értékesítés növekedésénél. A direkt termő és kevésbé értékes ..fuxos" borck, amelyek meghaladták az összes bortermés egv harmadát, csak igen alacsony áron voltak értékesíthetők, és még rontották is a magvar borok hírnevét. Ezért 1938-ban a magvar kormánv kiadta a szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozó XXXI. törvénycikket, amely megtiltotta a 200 négyszögöl feletti szőlőtelepítéseket. A 200 négyszögöl alatti területek szőlőtelepítését is engedélyhez kötötte, és ezek után telepítési járulékot kellett fizetni. A pótlások elvégzését is csak szőlőföldön engedélyezték. Borpincék építése a harmincas években A borvidékeken a gyenge minőséget adó fajták kizárásával tovább szűkítették a telepíthető szőlőfajtákat. A törvény intézkedett a hegyközségek létrehozásáról, valamint a hegyközségi szervezetek kiépítéséről is. Ez a hálózat a szervezettebb, gazdaságosabb szőlőtermesztést és borászatot igyekezett előmozdítani. A háborús készülődés miatt csökkent a munkanélküliség, és növekedett a
