Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Sólyom Lajos - Szabó Gyula: Szeszipar

Szeszipar

477

A Magyar Iparegyesület által Braun Lajos pesti „eczetgyárnok” részére, az 1843. évi második magyar iparműkiállítás alkalmából kiadott oklevél (a két első aláíró: gróf Batthyány Lajos és Kossuth Lajos)

ipar helyzetét. Ennek hatására jött létre az ecetipar első tényleges szervezete. 1929. január 1-én a 121 ecetgyár termelési és eladási kartellbe tömörült, és megalakították a Magyar Ecettermelők Rt.-ot. Az 1928. évi szeszadótörvény engedélyhez kötötte az ecetgyártást, és megtiltotta a faecet forgalomba hozatalát. Ez a részvénytársaság kölcsönöket nyújtott a termelőknek, átvette az eladatlan ecettételeket, így helyettesítette a monopóliumot.

Az intézkedések védték a kis ecetüzemeket, de emellett kialakult néhány igen erős ecetgyár is. így 1928-ban kapott iparengedélyt Budapesten a Hangya Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet. Hagyományos felöntős rendszert állítottak üzembe, de 1936-ban a legkorszerűbb Frings-rendszerre alakították át. Ezt 1939-ig további négy hasonló, korszerű középüzem létesítése követte. A Leipziger gyár 1930-ban állította át Frings-rendszerre üzemét, majd később leányvállalatának, a Braun Testvérek Rt.-nak az ecetgyárát is. A Frings-rendszer jövedelmezőségét a Leipziger gyár példája mutatja. A birtokukban levő 326 kézi felöntésű képzőt 28 fő kezelte, ugyanannyi képzőt Popper-rendszerrel