Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Sólyom Lajos - Szabó Gyula: Szeszipar
458 Szeszipar 1897-ben jelentős bővítést hajtottak végre. Városrendezési okokból a mai Corvin mozi helyén épült gyár kitelepítésére szólították fel a vállalatot, és így került sor 1908—1909-ben Budafokon a szesz- és élesztőgyár, valamint 1910- ben az Ipar utca 15—21. szám alatt a likőrgyár, az élesztőcsomagoló üzem és az alkalmazottak részére bérház építésére. A cég 1908-ban Nagykőrösön pálinkafőzőét létesített. Az I. világháború utáni nehéz gazdasági körülményeket a vállalat körültekintő gazdálkodásával baj nélkül vészelte át. 1923-ban Nagykőrösön konzervgyárat, Budafokon tejsavgyárat és malmot épített, az erjedésnél keletkező szénsavat precipitált kréta gyártására használta fel. 1929-ben az abban az évben bevezetett motorhajtó benzinnek szesszel történő keverése végett víztelen szeszt előállító berendezést helyezett üzembe. A II. világháború alatt lényeges kárt sem a budafoki, sem a budapesti gyár nem szenvedett. Az elsők között indították meg a szesztermelést, de az üzemek minden tekintetben igen leromlott állapotban voltak, és úgyszólván minden berendezés rekonstrukcióra szorult. Az államosítás után a vállalat nevét Budapesti Szesz-, Élesztő- és Likőrgyárra változtatták, majd a budafoki részleg különvált mint a Budapesti Szeszipari Vállalat Budafoki Élesztő- és Szeszgyára. Megkezdődött a gyár rekonstrukciója: zárt erjesztőkádakat, szeszpárafelfogó berendezést állítottak be, új erőtelepet, új takarmányélesztő-üzemet létesítettek, és 1974-ben korszerű sütőélesztőgyárat helyeztek üzembe. A múltban és jelenleg is a Győri Szeszgyár az ország legnagyobb kapacitású szeszgyára, 1884-ben alapították Győri Szeszgyár és Szeszfinomító Rt. néven. A gyár kapacitása akkor napi 150 abszolút hektoliter (abszolút, azaz 100%-os) szesz volt. A keletkező moslék hasznosítására 1400 férőhelyes ökörhizlaló ál-A Gschwindt-féle Szesz-, Élesztőgyár és Finomító látképe Forrás: a Szeszipari Kutató Intézet gyűjteménye
