Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Sólyom Lajos - Szabó Gyula: Szeszipar
Szeszipar 457 gük olyan széles körű és szerteágazó volt, hogy' sem az inflációs megpróbáltatások, sem a háborúk nem Toppantották össze a vállalatot. 1941-ben a vállalat nevét Mezőgazdasági és Kémiai Ipartelepek Rt.-ra változtatták; 1948-ban — az államosítás után — a gyár Erjedésipari Vállalat néven működött tovább. A termékek közül többnek beszüntették a gyártását, folytatták az élesztő, a foszfáttartalmú sók, a denaturált szesz, a butanol-aceton gyártását. A következő években tovább csökkentették a termékek számát, csak az élesztő gyártása és csomagolása maradt meg. 1974-ben az élesztő termelése, majd a csomagolórészleg is megszűnt. A gyár termelésének fokozatos megszüntetésére a berendezések túlságos leromlottsága, valamint városrendezési okok szolgáltak indokul. A harmadik budapesti szeszgyár alapítása Gschwindt Mihály nevéhez fűződik, aki 1853-ban megvette Günther Pál 1800-ban létesített kisebb szesz- és élesztőgyárát. Már 1854-ben kibővítette ecet- és 1856-ban likőrgyártással. A Gschwindt-gyár a kiegy ezés utáni dekonjunktúra, a pénz- és hitelválság idején is jól jövedelmezett, sőt bővítette üzemét, szénbányát alapított, részvény ese volt a vasútépítő társaságnak, a bőrgyárnak és a banknak. Gschwindt Mihálytól fia Gschwindt Ernő vette át a vállalat vezetését, s 1868-ban Gschwindt-féle Szesz-, Élesztő-, Likőr- és Rumgyár Rt. néven részvénytársasággá szervezte át. A Gschwindt-féle gyár 1 $09-ken a: Üllői út és a Ferenc körút sarkán Forrás: a Szeszipari Kutató Intézet gyűjteménye
