Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Szenes Endréné dr.: Konzervipar

396

Konzervipar

A lekvárfőzés első eszközei (Makk István felvétele) Forrás: Nagykőrösi Konzervipari Múzeum

század közepére nyúlik vissza. A szárított hüvelyek zúzására ekkor még famozsarat, a finomabb szemcsék kiválasztására lószőrből készült szitát használtak. A XIX. század első felétől — ekkor már Kalocsa környékén is — az őrlést lapos, korong alakú kövekkel vízi- és szárazmalmokban végezték. A feldolgozást 1859-ben forradalmasította a Pálfy-testvérek találmánya, az acél hengerszék, amelyen a kövön történő őrlés előtt eresztették át a paprikát.

Korábban a termelők árujukat piacozás vagy házalók útján juttatták el a vevőkhöz, a növekvő exportigény azonban szükségessé tette viszonylag nagy tételben egységes minőség biztosítását. így jött létre 1917-ben a világon elsőként Kalocsán a Paprika- és Vegykísérleti Állomás, amelynek igazgatója Obermayer Ernő (1888—1969) volt, aki elsőként nemesített a szegedi népi termesztés anyagából paprikát.

Az I. világháború időszaka a konzervtermelés számára konjunktúrát hozott, mivel a termékek 90%-át a hadsereg vette át. A Weiss Manfréd gyár ekkor jelentkezett a piacon először 5 kg-os lakkozott bádogvödrökbe csomagolt vegyesízzel. A korábban eladósodott Első Kecskeméti Konzervgyár (EKK) számára pedig a háborús lehetőségek kihasználása azt jelentette, hogy 1915—1916-ban már nyereséggel gazdálkodott, munkaerőt toborzott, létszámát a főidényben 200—300 főre növelte. A termelés nagyobb része a háborús igényekhez iga-