Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Balatoni Mihály: Tejipar
380 Tejipar A felszabadulás után épült első új tejüzem Bácsbokodon, 1951 Forrás: a Tejipari Vállalatok Trösztje képanyaga teljes államosítása évében, 1949-ben közel 430 millió liter volt a felvásárlás, majd 1955-ben meghaladta az 500 millió litert. Ez a tejmennyiség még mindig nem tudta kielégíteni a lakosság igényeit, a fejenkénti évi fogyasztás 100 liter alatt maradt. Hatalmas munka volt a háború alatt megrongálódott és elhanyagolt üzemek helyreállítása, de már néhány új üzem is létesült a leginkább rászorult területeken. Az első új üzem Bácsbokodon épült (1951), ezt a szolnoki üzem (1952), majd a zalaegerszegi sajtgyár létesítése követte, de időközben meglevő ipari épületekben is létesültek tejüzemek (Békéscsaba, Győr, Veszprém, Tatabánya, Pápa, Kecskemét stb.), egyidejűleg pedig több elavult üzemet restauráltak, másokat leállítottak. Fokozatosan megindult a tejipar műszaki fejlődése is. Az 1940-es évek végéig a tej pasztőrözését kivétel nélkül vitorlás pasztőrökben és nyitott csöves hőcserélőkben végezték. A vajgyártásban 1952-től kezdtek áttérni a faköpülőkről a gyúróhenger nélküli fémköpülok alkalmazására. Ugyancsak 1952-ben indult meg Budapesten a lovas kocsik helyett a gépkocsis kiszállítás és megkezdődött a tankgépkocsis tej beszállítás is (négy tankautóval). A sajtgyártásban az ötvenes évek elején kezdte meg az ipar a pannonia sajt gyártását és importból a vándorkeveros sajtkádak alkalmazását, majd 1955-ben megindult hazai gyártásuk is. Szintén az ötvenes évektől kezdődött
