Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Balatoni Mihály: Tejipar
366 Tejipar A Stauffer és Fiai cég répcelaki üzemét 1927 és 1929 között 1 millió pengős beruházással bővítették és korszerűsítették. Az új létesítmény napi 20—25 ezer liter tejet dolgozott fel, amelynek mintegy 50%-a uradalmi tej volt. Az akkori híradás szerint Olaszországot és Hollandiát kivéve a kontinensen nem volt több hasonlóan nagy sajtgyár. Az üzemben 15 féle sajtot gyártottak, ennek fele ementáli típusú volt, emellett elsőként kezdték meg a dobozos ömlesztett sajt gyártását is. Az üzem létszáma 150 fő, ebből 20 sajtmester volt. A felsoroltakon kívül Budapesten több tejellátó, vidéken pedig -feldolgozó üzem létesült az 1930 előtti időszakban. Jelentős fejlődési szakaszt indított el a Tejkísérleti Állomás 1928-ban létesített kísérleti üzeme, amelyet az akkori idők legkorszerűbb berendezéseivel szereltek fel, és pasztőrözésre, vaj, sajt és ömlesztett sajt készítésére volt alkalmas. Az uradalmak is törekedtek a termelt tej jobb értékesítésére, és mind több tejfeldolgozó üzemet létesítettek. így többek között gróf Károlyi Imre Budán a Budafoki úton tejhűtő és -elosztó telepet, majd korszerű tejüzemet létesített a Frangepán utcában. Vajüzeme volt Habsburg Frigyes uradalmának Sátorhelyen, báró Jeszenszki Andornak Kölesden, Lajos bajor királyi hercegnek sárvári tejgazdaságában. Sajtüzeme volt Ferenc bajor királyi hercegnek Csénye- Újmajorban, Frigyes főhercegnek krisztinamajori gazdaságában (ementáli), herceg Montenuovónak Németbolyban (rokfort), továbbá a Kisbéri Ménes-Tejet ivó munkás, az első magyar tejplakát (Manno Miltiades műve, 1928)
