Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Frey József - dr. Perédi József: Növényolajipar
Növényolajipar 271 na, egyéb növényi olaj 2860 tonna, olajpogácsa 10 195 tonna, étolaj 1180 tonna, ételzsír 456 tonna, lakklenolaj 318 tonna, margarin 540 tonna, kence 641 tonna, glicerin 479 tonna, keményített olaj 3105 tonna, továbbá mosóporok, súrolóporok. A gyárban 673 munkás dolgozott, ebből 515 volt férfi és 158 nő. 1943-ban üzembe helyezték a Bollman-rendszerű folytonos extrakciós üzemet, és 1944—1945-ben felépült a 48 m magas téglasiló, amely Budapest legmagasabb ipari épülete lett, és 4500 tonna napraforgómag tárolására volt alkalmas. A háborús konjunktúra hatására 1939-ben ismét üzembe állították a győri olajgyárat. A gyárban még fellelhető berendezéseket kijavították és kiegészítették. Az őrlő-, préselőberendezéseket és az extrakciós üzemet kijavították és üzemképes állapotba hozták. A gyorsan felújított és kiegészített üzemben 1940-ben megkezdődött a magfeldolgozás, de a régi, sokirányú tevékenység folytatása helyett a gyár termelését a nyersolaj előállítására szűkítették le. Az olajat 20 etázssajtolóval préselték, a napi kapacitás 60 tonna volt. 1941-ben a szakaszos rendszerű extrakciós üzem is megkezdte a termelést. Ekkor a sajtólókat elősajtolóként használták, és a napi kapacitást 80 tonnára növelték. 1940- ben 5245 tonna magot dolgoztak fel, és 1112 tonna olajat állítottak elő. 1942-ben a gyárban 200 munkás dolgozott. A csepeli olajgyárban 1940-ben extrakciós üzemet építettek, amelyben két forgódobos extraktor működött. Ez a technológia egyedi volt hazánkban. Ugyanitt 1944-ben margaringyárat is létesítettek, de ez légitámadás következtében rövidesen teljesen elpusztult. Fióklétesítményként 1935-ben olajgyárat építettek Pécsett, ami azonban szűk kapacitásúnak és nehezen bővíthetőnek bizonyult. Itt egy forgódobos extraktorral dolgoztak. Fokozatosan fejlesztették a Kőbányai Szappan- és Növényolajgyárat is. Többemeletes raktárai létesítettek (kapacitása 6000—7000 tonna napraforgómag), kialakították a napraforgó-hajalást és a finomítóüzemet is. Ehhez elektrolizőrt és keményítőberendezést is csatlakoztattak, de ezek üzembe helyezésére már nem került sor. A szappangyárban egyre nagyobb (30 ezer literes) üstöket szereltek fel és keverőt, majd autoklávot is alkalmaztak. A szappantermelés havi 120 tonna mosó- és 10 tonna pipereszappanról havi 250 tonna mosó- és 20 tonna pipereszappanra növekedett. 1938-ban mosóporgyártásra is berendezkedtek, 1941- ben pedig extrakció és margaringyár létesítéséhez kezdtek. Az extrakció a rákospalotaihoz hasonlóan Bollman-rendszerű volt. 1943-ban beindítottak egy hidrogéngázgyártó elektrolizőrt, és növelték a keményzsírgyártó kapacitást. A nyírbátori olajgyárban 1941-ben mintegy 200 munkás dolgozott. 1941. évi jelentésük szerint az olajgyárban abban az időben négy 300 atmoszférás hidraulikus sajtoló és egy Herz hajaló (20 tonna/24 óra) működött. A kereslet hatására 1941-ben Budapesten egy újabb, meglehetősen nagy olajgyárat is létesítettek: ez az Újpesti Növényolajgyár volt. Alapítója Lázár és Ofner, a bőr- és textilsegédanyagokat gyártó cég volt. 1941-ben az olajgyárat azért
