Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Frey József - dr. Perédi József: Növényolajipar
272 Növényolajipar hozták létre, hogy a segédanyagokhoz szükséges nyersanyagot saját üzemükben nyerjék ki. Az üzem viszonylag korszerű volt. Itt alkalmaztak hazánkban először Krupp-gyártású folytonosan működő csigapréseket. A préselvényt battériás, szakaszos rendszerű extrakcióban olajtalanították. Szakaszos rendszerű finomítóüzemet is létesítettek, elsősorban technikai finomítványok előállítására, de gőzölőt is felállítottak, mivel étkezési zsiradékok gyártását is tervezték. Az ipari fejlődéssel párhuzamosan megindult az önálló növényolajipari kutatás is. Az Országos Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézetben dr. Jáky Miklós kezdett olajipari témákkal foglalkozni. Az intézet keretén belül 1940-ben megalakította annak növényolajosztályát, s ezzel megindította a szervezett hazai zsiradékkutatást. A munkakörülmények Az I. világháború alatt a dolgozók helyzete egyre rosszabbodott. A régi munkások nagy része katona volt, s a termelést női munkások, 14—17 éves gyerekek, valamint hadifoglyok alkalmazásával tartották fenn. A napi munkaidő 12 óra volt. 1919-ben, a Tanácsköztársaság kikiáltása után, a forradalom vezetői számos szociális intézkedést tettek a dolgozók helyzetének javítására. Bevezették a nyolcórás munkaidőt, megszüntették a vasárnapi munkát, széles körűvé tették a betegség- és baleseti biztosítást, korlátozták a fiatalkorúak részvételét a nehéz testi munkában. A Tanácsköztársaság megdöntése után a szociális intézkedéseket hatálytalanították, s így azokért újból küzdeni kellett. E küzdelemre jellemző, hogy a Rákospalotai Növényolajgyárban 1922-ben rendőrségi eljárás indult a bizalmiak ellen, a Győri Növényolajgyárban a raktárépítés rossz munkakörülményei miatt Végh István vezetésével sztrájkba léptek a dolgozók. Nagymértékben csökkentek a munkalehetőségek, növekedett az infláció és a munkanélküliség. A világgazdasági válság időszakában a munkabérek szintje különösen alacsony volt, s a munkakörülmények sem voltak megfelelőek. A II. világháborút megelőző időszakban a férfiak 20—25 filléres, a nők 10—12 filléres órabérért végezték nehéz munkájukat, és a szociális gondoskodás is hiányos volt. A háború alatt az iparág dolgozói közül sokan végeztek illegális politikai munkát. Közöttük volt a Hutter Gyárban dolgozó Tausz János és Kruzslák Béla, akiket ezért börtönbe zártak, és Pollák Ferenc, a Hutter Gyár igazgatója, akit meghurcoltak és végül koncentrációs táborban halt meg.
