Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Frey József - dr. Perédi József: Növényolajipar
Növényolajipar Az iparág kialakulása az I. világháborút megelőző időben Az ipar helyzete a céhrendszer időszakában A XIX. század elején a növényolajipar a céhek szabályozott, szűkös keretei között sok kis üzemben működött. Ez a helyzet az ipar mindkét ágát, a növényolaj-termelést, valamint a szappan- és gyertya-előállítást egyaránt jellemezte. Ebben az időben a falvakban és a városokban is igen sok olajütő működött. A század elején pl. csak Szegeden mintegy száz olajsatu volt üzemben. A Veszprém megyei céhösszeírás adatai szerint 1848-ban Veszprémben három olajütő volt. Az egyik üzemben hat ló szolgáltatta a hajtóerőt, és hat ember dolgozott. A három üzem összteljesítménye évente 108 tonna olaj és 28 ezer pogácsa volt. A század közepén Somogybán majdnem minden falu rendelkezett kisebb olajmalommal, amelyekben diót, mákot, napraforgót, repcét dolgoztak fel. Országosan igen sok mesterember űzte iparszerűen a szappanfőzést és azzal kapcsolatban a gyertyamártás mesterségét. Debrecenben pl. 1849-ben 33 szappanosmester tartott fenn üzemet. Ezeket az üzemeket a kis méretek jellemezték, de egyes, az átlagosnál kedvezőbb, gazdaságosabb üzemmenetet és szélesebb piacot kialakító mesterek a század második felében üzemeiket annyira fejlesztették —- kezdetben igen nehéz körülmények között —, hogy ezáltal nagyobb gyárüzemek kialakulását tették lehetővé. 1848-ban szabályozták és korlátozták, 1860-ban tovább korlátozták, 1872- ben pedig megszüntették a céhek működését, s ez a folyamat jelentősen elősegítette a tőke részvételét ipari — így növényolaj- és szappanipari — üzemek alapításában. Az iparág fejlődését a kor agrár szakemberei is egyre sürgették. Galgóczi Károly egyik beszédében kiemelten hangsúlyozta, hogy „a növényolajgyártás fejlődését elő kellene segíteni, mert szép haszonnal jár, ezenkívül pedig komoly mennyiségű takarmányt és trágyát ad”. Növelte az iparág iránti érdeklődést az is, hogy a városokban, valamint a vasutaknál elterjedt a repceolajjal való világítás, és ezért jelentősen fokozódott az iránta való kereslet. Mindezek hatására a század második felében gőzgépekkel dolgozó iparági üzemek alakultak ki, 1852-ben számuk négy, teljesítményük 32 lóerő, 1863- ban pedig számuk tíz, teljesítményük 135 lóerő volt.
