Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Frey József - dr. Perédi József: Növényolajipar
258 Növényolajipar Falusi olajütő (XIX. század vége) Ebben az időben tehát igen sok kis manufaktúra és néhány nagyobb üzem dolgozott. Ez a helyzet hosszú ideig fennállott: a nagyüzemek fejlődtek, illetve számuk növekedett, a manufaktúráké pedig fokozatosan csökkent. Az akkori nagyobb üzemek között már ott voltak a jelenleg is termelő három nagyüzem elődei is. A mai Rákospalotai Növényolajgyárat 1831-ben alapították, amikor is Hutter József szappanfőző mester megalakította Pesten szappan- és gyertyaöntő műhelyét. Ez az üzem 1863-ban már 36 lóerővel dolgozva évi 7500 tonna repcét dolgozott fel. A mai Nyírbátori Növényolajgyár területén Mandel Eduárd terménykereskedő 1850-ben malmot, majd 1851-ben olaj- és szeszgyárat, valamint serfőzdét létesített. Az olajgyár napraforgó feldolgozására létesült, és hathónapos üzemidő alatt 20 állattal, valamint 50 részidős munkással 250 tonna olajat, s 350 tonna pogácsát állított elő. 1851-ben Győrszigeten, a Rábca partján — Győrszigeti Olajgyár néven —Kőim Adolf kereskedő megalapította az ország első gőzerővel működő növényolajgyárát. A gyár — a mai Győri Növényolajgyár elődje —- repce- és lenmag feldolgozására épült. A feldolgozó üzem 20x12 m-es, egyemeletes csarnok volt, s 15—20 munkást foglalkoztatott.
