Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Huszár János: Édesipar
252 Édesipar kedett az egy főre jutó éves édességfogyasztás is. 1959-ben 4,5 kg, 1965-ben 7,8 kg, 1969-ben 9,0 kg, 1975-ben pedig már 12,0 kg volt. Az 1950-es évek átlagos kakaóbab-felhasználása 1965-ben a tízszeresére, 1975-ben pedig már közel tizenhétszeresére növekedett. 1975-ben az egy főre jutó fogyasztásból első helyen a lisztesáruk (keksz, ostya, teasütemény) 3,4 kgmal, utána a cukorka 2,71 kg-mal, majd a csokoládé 2,03 kg-mal vettek részt. A 3,86 kg-on osztoztak a nugát és az egyéb édesipari termékek. Ez a fogyasztási szint megközelítőleg azonos volt a szomszédos szocialista országok fogyasztásával. 1975-ben Magyarországon az elfogyasztott édességnek 92,24%-át a Magyar Édesipar termelte, 5,76%-át importálták, a többi 2%-ot egyéb magyarországi szektorok — a sütő- és szövetkezeti ipar — termelték. A nehézségek ellenére az állami édesipar termelése a nyolcvanas évek elejére meghaladta az évi 120 ezer tonnát. A szervezeti formák alakulása Az édesipari vállalatok közvetlenül az államosítás után a Földművelési Minisztérium keretein belül a Sör, Maláta és Édesipari Igazgatóság irányítása alá tartoztak. 1950-ben a Könnyűipari Minisztérium Édesipari Főosztálya volt az irányító hatóság. 1951-ben az Élelmezési Minisztérium Cukor és Édesipari Főosztálya, 1952-től 1957-ig az Élelmiszeripari Minisztérium Édesipari Igazgatósága, 1957-től 1962. december 31-ig az Élelmezésügyi Minisztérium Édesipari Igazgatósága volt az édesipari vállalatok felügyeleti és igazgatási szervezete. Ez az irányítási forma az ötvenes évek közepéig jól szolgálta a fejlődést. Az ötvenes évek második felében azonban már kezdtek a fejlődés gátjává válni az államosítás után létrehozott irányítási rendszerek. A fejlődés a korszerűbb vezetési módszereket, az önállóbb gazdálkodási lehetőségeket, a hatékonyabb ügyvitel bevezetését igényelte. Az édesipar vezetői még 1956-ban, a Mezőgazdasági Ipari Tudományos Egyesülettel (MITE) együttműködve vizsgálták és keresték a megfelelő megoldásokat. A MITE ügyviteli szervezési bizottságának javaslatára 1956-ban a Budapesti Csokoládégyárban kísérleti gazdálkodást vezettek be, miközben a MITE Édesipari Szakosztály ügyviteli szervezési albizottsága kidolgozta az önálló gazdálkodás feltételeit és kereteit. (Sajnos az ellenforradalom megakadályozta annak kiértékelését és végleges bevezetését.) Az 1956-os megtorpanás után csak 1959-ben kezdődtek változást hozó intézkedések az iparvezetésben, az édesipar műszaki fejlesztésében. Hátráltatta a korszerűsítést, hogy a dinamikus termelésfelfutást, amíg elegendő munkaerő állt rendelkezésre, a korszerűtlen berendezésekkel is lehetett követni. Az ötvenes évek végétől ez a tartalék fokozatosan csökkent és a hatvanas évek közepéig
