Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar
208 Cukoripar Österreich—Ungarischen Monarchie (1872—1918), Magyar Cukoripar (1892— 1919), Österr.—Ungarische Zeitschrift für die Zuckerindustrie und Landwirtschaft (1888—1918). A gyárosok szakegylete a Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesülete volt, a cukorrépatermelők érdekképviseleti szerve pedig a Cukorrépatermesztők Országos Szövetsége, amely 1908-ban alakult meg, és az előző évben szervezett vármegyei, illetve cukorgyárvidéki szövetségekre támaszkodott. Kapacitáskihasználatlanság a két világháború között Termelési és értékesítési lehetőségek A magyar cukorgyárak száma a két világháború között is jelentősen változott, de ezúttal szinte kizárólag a történelmi események nyomán. Az I. világháborút lezáró békeszerződés után 31 cukorgyárból az 1920/1921. évi kampányra 12 maradt az új határokon belül (Ács, Ercsi, Hatvan, Kaposvár, Mezőhegyes, Nagycenk, Petőháza, Sarkad, Sárvár, Selyp, Szerencs, Szolnok), köztük 6 finomítóval. A büki cukorgyár 1917-ben leégett, és nem építették fel újból. Az 1921- ben alakított és 1938-ban felszámolt Csongrád Megyei Cukorgyár Rt.-hez nem épült cukorgyár, répáját a Szolnoki Cukorgyár dolgozta fel, majd részvényeit is átvette. 1923-ban megkezdte üzemelését a kis óbudai (Leipziger-féle) cukorgyár, elsősorban azért, hogy biztosítsa szeszgyárának a melaszt. 1936-ban a Nagycenki Cukorgyár fuzionált a petőházival, amely előbbi berendezéseit többéves rekonstrukció keretében felhasználta. így 1937/1938-ban is 12 cukorgyár üzemelt. Ez a szám az átmeneti területváltozások nyomán ideiglenesen változott, 1938-tól Diószeg, Nagysurány, Oroszka, 1940-től Marosvásárhely, 1941-től Baranyavár, Cservenka, Újverbász növelte (1944-ig) gyáraink számát. A IE világháború eseményeitől érintetlen utolsó kampány az 1943/1944. évi volt. 1920-ban a megmaradt 12 gyár az 1914. évi összes répafeldolgozás 41%-át képviselte. Mivel répaterületükből 14 388 hektár a határokon túl maradt, ez eleve hozzájárult a nagyra méretezett gyárak kapacitáskihasználatlanságához. Az E világháború utáni gazdasági dermedtségből a cukoripar szinte elsőnek tért magához, termelése már 1923-ban fedezte a belföldi fogyasztást, és megkezdte a kivitelt is. Igaz, ebben szerepet játszott az is, hogy az 1924. július 1-ig, a stabilizációig tartó pusztító infláció nyomora miatt az addigi belföldi fogyasztás majdnem a felére esett vissza. A nagy inflációs ínség alatt, 1923-ban a cukoripar munkásai közül ezúttal a Szerencsi Cukorgyár órabéresei indítottak — eredményesen — bérsztrájkot. A cukorgyáraknak a devizaközpont részére 200 ezer angol font kölcsönt kellett szerezniük, és ezt a cukor eladási árából voltak kötelesek visszafizetni, minimális hányadot tartva vissza saját importszükségletük fedezésére. A cukor
