Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar
Cukoripar 191 tyXirztS" J Fesca-centrifuga Forrás: dr. F Stohmann: Handbuch der Zuckerfabrikation. Verlag v. Paul Parey, Berlin, 1885 A hazai gyárak profilja a következő volt: kizárólag nyerscukorgyártók, nyerscukortermelők saját és vásárolt nyerscukor finomítására is berendezkedve, csak vásárolt nyerscukor-finomítók. Kialakulóban volt a tisztított répaléből direkt fehércukrot előállító mézletgyártípus is. A magyar gyárak finomítási munkája igen magas színvonalon állt. A nehezedő körülmények és a technikai haladás nagy teljesítményű, életképesebb gyárak kialakításának irányába mutatott. Az időszak elejéhez képest a hazai gyárak átlagos évi répafeldolgozása sokkal nagyobb mértékben növekedett, mint az osztrákoké. A hazai fejenkénti cukorfogyasztást 1867-ben évi kb. 1 kg-ra becsülték, ezt 2/3 részben fedezhette volna a hazai termelés. 1867—1868-ban a cukorgyárakban 4414 férfi és 2841 nő dolgozott, az utóbbiak bére az előbbiekének majdnem fele volt. A 100 kg répa feldolgozására jutó összlétszám 0,05 fő volt. Az 1849 és 1867 közötti időszak az abszolutizmus korlátái, gyarmati viszonyai és a sok nehézség mellett is a hazai cukoripar fejlődésének egyik legfontosabb szakasza. Kialakult közgazdasági jelentősége, és elindult a gyáripari fejlődés útján, kijelölve a nagyiparrá válás irányát.
