Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - Salánki István - dr. Vigh Albert: Cukoripar
Cukoripar A nagyipari cukorgyártás A répacukoripar tőkés gyáripari jellegének kialakulása A XX. század közepén terjedt el az a megállapítás, hogy a cukoripar az élelmiszeripar nehézipara. Hosszú és keserves volt azonban az az út, amely a kezdeti próbálkozások után az első kis mezőgazdasági cukorkészítő üzemtől (br. Lilien József, Ercsi, 1808), majd a hazai répacukorgyártás 16 évi szünet után való újjászületését jelentő nagyfödémesi és bátorkeszi cukorgyártól (Lacsny Miklós, 1831) eddig a szintig elvezetett. A cukoripari termelés 1848 előtt döntően a nagybirtokokon folyt, 1831 és 1848 között 63 gyár vagy inkább cukorfőzde üzemelt. 1847. évi becslés szerint Magyarországon a fejenkénti cukorfogyasztás kb. 0,61 kg volt, ebből a fiatal répacukoripar kb. 17%-ot tudott fedezni. 1849 után lényeges változás történt a tulajdonosok terén, mert a nagybirtok kiszorult a mezőgazdasági ipar e területéről. A pénztőke-felhalmozás elégtelensége miatt ugyanis nem tudott lépést tartani a cukoripari technikában bekövetkezett gyors fejlődéssel s alkalmas szervezete sem volt gépi ipar üzemben tartására. így az osztrák ipari tőkések, elsősorban a cukoripari gépeket előállító ausztriai üzemek gazdái és alkalmazottai, valamint az ausztriai cukorgyárosok bérelték ki vagy vásárolták fel (néhány kivétellel) a nagybirtokokon levő cukorgyártó üzemeket, és az alacsonyabb munkabérek révén nagyobb profitot remélve számos új gyárat is alapítottak. 1867—1868-ban 21 gyár 10 256 tonna cukrot termelt, a nyerscukorra számított cukortermelés a szabadságharc előtti 1500 tonnás csúcsérték csaknem hétszeresére emelkedett. 1849 és 1867 között 19 vármegyében 43 cukorgyár működött, ezenkívül a soproni és a pozsonyi gyarmatcukor- (nádcukor-) finomító. Sok gyár tönkrement, többet gazdasági okból vagy bővítés miatt átmenetileg leállították. A cukortermelés fő helye a Kisalföld volt, elsősorban a Duna jobb parti részén. A cukorrépa termésátlaga a talaj, az éghajlati adottságok és a gazdaságok részben nagysággal összefüggő művelési szintje szerint igen változó volt, 10 tonna/hektártól 35 tonna/hektárig terjedt. A répa cukortartalma 6—15%, átlagosan 10,5% volt, amiből 7% nyerscukrot tudtak előállítani. 1 tonna nyers
