Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Dabronaki Gyula - Wittinghoff Sarolta: Sütő- és tésztaipar
184 SÜTŐ- ÉS TÉSZTAIPAR Tésztaipar Az ötvenes évek elején a Budapesti Tésztagyár három telepe és a Fővárosi Kenyérgyár tésztaüzeme termelt gépi tésztát. Ezenkívül kiegészítő termelésként egyes sütőipari vállalatok és időszakonként konzerv- és szárítóüzemek állítottak elő tésztát. Jelentős mennyiséget hoztak forgalomba — engedély nélkül — piacokon, vásárokon a házi száraztészta-készítők is. Az ipari üzemekben a legfontosabb gépek ugyan rendelkezésre álltak, de ezek kivétel nélkül elavult, gazdaságtalanul működő gépegységek voltak. Az iparosodás, az urbanizáció, majd a lakosság életszínvonalának emelkedése nyomán növekedett a kész tészták iránti igény. A tésztaipar fejlesztésére nehezen került sor. Elsőként a Budapesti Tésztagyár egyes gépeit cserélték ki. Jelentősebb fejlesztés volt a Fővárosi Kenyérgyárban az 1963-ban üzembe helyezett, apróárut gyártó vonal. A sütő- és tésztaipar irányítása a hatvanas évek elején ketté vált, a tésztaipar a konzerviparhoz került. Ezt követően a konzervipar jelentős fejlesztéseket végzett új gyárak létrehozásával. A hetvenes évek elején jelentősen emelkedett a tésztaipar termelőkapacitása a szövetkezeti szektorhoz tartozó Gyermelyi Tésztagyár üzembe állításával, valamint számos, különféle szektorhoz tartozó, kézzel gyártott termékekre berendezett üzem kialakításával. A hetvenes évek óta a gépi és a kézi gyártású száraztészták széles választéka segíti a háziasszonyok munkáját. A tészták 86%-át nagyüzemi módon, gyárakban készítik, 14%-uk kézi előállítású. Az 1980-as évek ágazati és szektoriális megoszlására jellemző, hogy 42,3% a konzervipar, 16,2% a malomipar, 7,3% a sütőipar, 31,0% a mezőgazdasági szövetkezetek, 1,6% az áfészek és 1,6% a magánkisiparosok részesedése a száraztészta-termelésből. Az éves száraztésztagyártás jelenleg már meghaladja a 60 ezer tonnát. Kutatás, oktatás, továbbképzés, szakirodalom A sütőipari fejlesztést szolgálta az 1949-ben kiadott kormányrendelet, amely az addig főként mezőgazdasági jellegű kutatást folytató Országos Gabona- és Lisztkísérleti Állomást Országos Gabona és Lisztkísérleti Intézet (OGLI) elnevezéssel kutatóintézetté minősítette. Feladatává tették, hogy a gabonatároló, a malom-, a sütő- és a tésztaipar alapkérdéseivel tudományos és gyakorlati szinten egyaránt foglalkozzék. Az OGLI 1959. július 1-vel szűnt meg, jogutóda a Sütő- és Tésztái pari Kísérleti Intézet, majd az ebből szervezett Sütőipari Kutatóintézet lett. Az első ipari laboratórium a Fővárosi Kenyérgyárban 1951-től működött, 1954-től a sütő- és a tésztaipar iparági feladatait is ellátta. Ezeket 1959-ben a Kísérleti Intézet vette át. Az első vidéki laboratórium 1954-ben, a veszprémi kenyérgyárban létesült.
