Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Dabronaki Gyula - Wittinghoff Sarolta: Sütő- és tésztaipar
SÜTŐ- ÉS TÉSZTAIPAR 185 A kutatási tevékenység segítette a sütőipar műszaki-technológiai céljainak megvalósítását, különösen az intenzív tésztakészítés hazai kifejlesztésére a szakaszos intenzív dagasztógép kialakításával, valamint a kovász helyettesítésére alkalmas porkovász, a Citopán kidolgozásával. Az élelmiszeripari gépgyártók a kutatási eredmények megvalósításával itthon és külföldön is elismert sütőipari gépek és berendezések, komplexen mechanizált gépsorok gyártását kezdték meg. A sütőipari tanoncok oktatása a felszabadulás után az általános tanonciskolákban folyt. 1947. október 1-től a kollektív szerződések alapján munkaidőben tartott oktatáson vehettek részt. Az élelmiszeripari tanulóképzés 1951-ben, az önálló sütőipari tanulóképzés csak 1954-ben kezdődött meg. Az ötvenes évek elején jelentkezések hiányában megelégedtek a három—négyosztályos végzettséggel is, a képzés időtartama egy év volt. 1954-ben felemelték az oktatás időtartamát két évre és nyolc általános iskolai végzettséghez kötötték a felvételt. A vidéki tanulók elméleti oktatása is Budapesten folyt. A képzés fokozatosan korszerűsödött. Az ország különböző részein létesültek szakmunkásképző intézetek és kihelyezett osztályok. Jelenleg 12 ún. anyaiskolában és hét kihelyezett osztályban tanítanak. A tanulmányi idő 1960-tól három év. 1975-től a budapesti és a szombathelyi iskolában szakközépiskolai oktatás is folyik, ennek időtartama négy év. A szakmunkásképző technológiai, a szakközépiskola inkább gépészeti jellegű végzettséget ad. A tanulóiskolák saját tanműhellyel rendelkeznek, ezek legtöbbje kisüzemi jellegű. Az első nagyüzemi folytonos termelővonallal is ellátott tanműhely 1984-ben készült el Budapesten. Az ifjúsági szakmunkásképzés nem biztosította az ipar szakmunkás-utánpótlását, ezért 1948-tól a többéves szakmai gyakorlattal rendelkező betanított sütőmunkások részére rövidített szakmunkásképző tanfolyamokat szerveztek, amelynek sikeres elvégzése után a hallgatók szakmunkás-bizonyítványt kaptak. A középfokú képzés 1951-ben indult meg a Malom- és Sütőipari Technikumbari, majd a malomipar önállósulása után a sütő- és édesipari tagozaton folytatódott. A technikum nappali, esti és levelező tagozaton képzett technikusokat. A középfokú technikumok megszűnése után a budapesti Felsőfokú Élelmiszeripari Technikumban képezték a középiskolát végzett szaktechnikusokat. A képzési idő három év volt, majd ennek a képzési formának a helyébe lépett 1970- től az üzemmérnökképzés a szegedi Élelmiszeripari Főiskolán. A továbbképzés egyik formája a technikus minősítés, amely érettségizett szakmunkásoknak ad sütőipari termelés középirányítására alkalmas képesítést. A tudomány és a technika eredményeinek megismertetésére, a szakmai műveltség gyarapítására a hatvanas évektől kezdődően — társadalmi úton, főként a MÉTE szervezésében — előadássorozatokat, továbbképző tanfolyamokat szerveztek. Korszerű könyvek, tankönyvek hiányában az oktatás és a továbbképzés nagy nehézségekkel indult meg. A volt OGLI és az ipar szakemberei néhány év alatt
