Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Dabronaki Gyula - Wittinghoff Sarolta: Sütő- és tésztaipar
168 SÜTŐ- ÉS TÉSZTAIPAR A XX. századi mozgalmak egyre szervezettebbek lettek. A sütőmunkások ellenállási alapot hoztak létre, amelybe minden héten egy munkaórának megfelelő összeget fizettek be. így kezdődött meg a tárgyalássorozat a munkaadókkal. Munkabeszüntetések, bojkottok, sztrájkok követték egymást, végül kilenc hónapi küzdelem után győzelem született: a munkaadók a munkások közvetítőjéből csak szervezett munkást vehettek fel, bevezették a kilencórás munkaidőt, és emelték a béreket. Az első munkaadói kizárásra a sütőiparban 1910- ben került sor. Jelentős megmozdulások voltak 1907-ben és 1911-ben is. A kitartó küzdelmekben sikerült anyagi és szociális eredményeket elérni, de állandó harcot kellett folytatni a meglevő eredmények megvédéséért, a törvényes intézkedések betartásáért is, amit a hatóságok nem ellenőriztek, a tétlenség álláspontjára helyezkedtek. A századfordulótól kezdve a peremvárosokban és egyes vidéki ipari központokban is volt szervezkedés. Megindultak a sztrájkok és a bérharcok. Egyedi kezdeményezés volt 1904/1905-ben Szegeden a Sütőmunkások Szaklapja alapítása, ez a magyarországi vidéki sütőmunkásokat igyekezett összefogni és szervezni. Az 1910-es években újból növekedett a munkanélküliség, a sütőmunkások mintegy 30%-a nem kapott munkát. Az olcsó munkaerő biztosítására a mesterek több tanoncot szerződtettek, akiket mindjobban kihasználtak, napi 14—- 16 órát is dolgoztatták őket. A vidéki munkanélküliek a városokban kerestek munkát. A világháború első éveiben megtorpant a mozgalom, az elért eredmények megtartására törekedtek. Sok volt a behívó, a hadigazdálkodás miatt csökkent a termelés, és nagy volt a létbizonytalanság. 1916-ban új lendületet vett a munkásmozgalom. Az éjjeli munka megszüntetéséért folyt a harc, és küzdelmüket váratlanul gyors siker koronázta. 1916. június 10-től rendeletileg megszüntették az éjszakai munkát este 6-tól reggel 6 óráig. A háború egész ideje alatt jelentős volt az anyaghiány, az üzemek termelése negyedére csökkent. A nagy munkanélküliség következtében a munkások a legnagyobb nyomorban éltek. 1919-ben a Tanácsköztársaság kormánya mindent elkövetett, hogy a munkásosztály helyzetén javítson. Több évtizedes követelések váltak valóra 133 nap alatt. A szakszervezeti mozgalom is megerősödött. A világháború előtt a budapesti sütőmunkások 98%-a volt szervezett munkás, a vidéki szervezettség is jól alakult. A nagy munkanélküliség és a kilátástalanság a háború első éveiben felére csökkentette a taglétszámot, 1917-től azonban megint emelkedett, sőt meghaladta a háború előttit.
