Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Dabronaki Gyula - Wittinghoff Sarolta: Sütő- és tésztaipar
SÜTŐ- ÉS TÉSZTAIPAR 167 akkor már nem lehetett megállítani a munkások megmozdulását: 1873-ban megalakították a szakegyletet, melynek alapszabályát a belügvminiszter ugyan nem hagyta jóvá, de a szervezkedés tovább folyt. .Az 1880-as években megerősödtek a sztrájkmozgalmak. A munkások ismét tiltakoztak a tűrhetetlen munkakörülmények és a szinte véget nem érő munkaidő miatt. 1883. május 1-én kitört az első péksztrájk Magyarországon. Négy napig tartott, akkor feloszlatta a rendőrség. A sztrájkban 1500 sütősegéd vett részt, és a munkabeszüntetés mintegy 600 üzemet érintett. Az 1890-es sztrájk már öt hónapig tartott, és részleges eredménnyel végződött. Időközben 1889-ben megalakították a sütőmunkások dalkarát, az ÉMOSZ, illetve az ÉDOSZ férfidalárda elődjét. Elgondolni is nehéz, hogy az akkor még 14—18 órát dolgozó segédek hogyan tudtak részt venni az énekkar próbáin... A szakegylet működését csak 1890-ben hagyták jóvá, végül többszöri betiltás és engedélyezés után 1905-ben beolvadt az Élelmezési Munkások Országos Szövetségébe. 1894-ben a sütők szakegyletének vezetősége ellentétbe került a szociáldemokrata vezetéssel, és nemzeti alapon működött tovább. A sütőmunkások ugyanazokat a célokat tűzték maguk elé, mint az osztályöntudatos mozgalom szervezetei. Még abban az évben megindították a Magyarországi Sütőmunkások Szaklapját, amelyet a hatóságok többször betiltottak. 1904 és 1906 között Sütők Szaklapja címmel jelent meg. majd 1906-ban egy esült az Élelmezési Munkással, az ÉMOSZ lapjával. A századfordulón tovább növekedett a munkanélküliség, a munkások harcoltak a vasárnapi munkaszünetért, az általános választójogért, és továbbra is jobb munkakörülményeket, magasabb bért követeltek. Időszakonként sikerült a munkaadókkal egyezményeket, kollektív szerződéseket is kötni. Hosszas egyezkedés után 1895-ben és 1903-ban különös kollektív szerződések születtek. A munkáltatók elfogadták a segédek valamennyi követelését azzal, hogy a munkások segítenek betartani a kartellmegállapodásokat. tehát hogy azok a mesterek és viszonteladók, akik az árakat le akarják törni, a munkásszervezettel találják szemben magukat. .Az első megegyezés néhány hét múlva a mesterek vitái, az 1903-as szerződés pedig a hatóságok beavatkozása miatt bomlott fel. A vasárnapi munkaszünethez való jogot 1891-ben törvény szabályozta, de a munkaadók nem tartották be. A hagyományos fogyasztói szokásokra hivatkoztak, amelyek mindennap friss kenyeret és péksüteményt igényeltek. A munkások sorozatos követelésére a kereskedelemügyi miniszter 1903-ban — a munkaadók általános felháborodására — kiegészítő rendeletet adott ki, amelynek egves pontjai a sütőiparra vonatkoztak. E szerint a sütőipari termelést vasárnap 10 óráig be kellett fejezni, és a munkát csak hétfőn reggel 6 órakor lehetett elkezdeni. Ez 20 órás munkaszünetet jelentett. A rendelkezés kiterjedt az ország egész területére, az ellenőrzést a rendőrhatóságok feladatává tették. A sütőipar sajátos helyzetére való tekintettel a miniszter engedélyezte, hogy a sütőmunkások mint szakértők részt vegyenek az ellenőrzési munkában.
