Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
Malomipar 149 A szakember-utánpótlás érdekében alapvető változások következtek be a szakoktatás terén. A megváltozott társadalmi viszonyok eredményeként a MIMOSZ, az OMSZ és a Molnárcéh közös javaslata és szervezése alapján 1947-ben létrejött a Magyar Molnáripari Szakiskola. Az első félévben három hónapos továbbképző tanfolyamot tartottak, amely molnársegédeket készített fel a mestervizsgára. Ősszel beindult az egyéves szakiskola, erre azokat a molnárokat vették fel, akiknek segédlevelük volt. Az iparügyi miniszter rendelete szerint a szakiskola elvégzése a molnáriparban iparigazolvány kiváltására és a mester cím használatára jogosított. A szakma vezetői felismerték a szakoktatás jelentőségét, ezért tanmalmok, gépműhelyek kijelölésével és azok felszerelésével, továbbá kollégium létesítésével és fenntartásával, valamim egyéb eszközökkel és pénzügyi támogatással mindenkor segítették a malomipari szakoktatást. Az iparitanuló-képzés előbb az iparág keretein belül folyt, majd az állami irányítású Malomipari Tanulóiskola hatáskörébe került. Malomipari tanulók képzése jelenleg Székesfehérváron, a Vántus Károly Mezőgazdasági és Élelmi-A Magyar Molnári pari Szakiskola igazgatótanácsa 1947-ben Ülő sorban (balról jobbra): Nádas László, Deák Lajos, dr. Marschall Ferenc, dr. Gruzl Ferenc, dr. Hollaender József és Schmelzer Győző. Álló sorban: Trapp Vendel, Párkány Norbert, Ónozó József és Karácsony József Forrás: Malomipari Múzeum, Budapest
