Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
Malomipar 147 sokra épült. Rövid idő alatt több mint 6000 takarmánybolt állt nagy áruválasztékkal a kisárutermelők rendelkezésére. A keveréktakarmányok termelésének területén dinamikusan folyt és jelenleg is jelentős feladat a gyártmány- és gyártásfejlesztés. Munkakörülmények, szociális ellátottság és szakképzés A felszabadulást követően a malomipari vállalatoknál megalakultak a pártszervezetek, valamint az iparügyi miniszter rendeletével létrehívott és a szakszervezetek által irányított üzemi bizottságok. A malomiparban foglalkoztatottak érdekképviseletét továbbra is a Malomipari Munkások Országos Szakszervezete látta el. Sok üzemben még csak ideiglenesen termeltek vagy még a háborús romok eltakarításával és a termelőberendezések helyreállításával foglalkoztak, de a MiMOSZ már egységes bérmegállapítást követelt az Országos Malomipari Szövetségtől (OMSZ), a malomtulajdonosok és malombérlők egyesületétől. A MIMOSZ Haladás című lapjának 1945. augusztus 15-i száma már közli a rögzített alapórabéreket. 1947. december 10-én a Magyar Közlönyben megjelent a MIMOSZ és az OMSZ között létrejött új malomipari kollektív szerződés, amelyet a Szabad Szakszervezetek Szövetsége (Szaktanács) és a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) hagyott jóvá. Ez már törvényes rendelkezésnek minősült, és az ellene vétőket büntetőeljárással felelősségre is lehetett vonni. A szerződés hatálya kiterjedt valamennyi gabonaőrlő malomra, darálóra, hántolóra, paprikaőrlő malomra és olajütőre. Hosszú lenne ismertetni ezt a kollektív szerződést, azt azonban meg kell állapítani, hogy a dolgozók érdekében sok olyan jogos követelést véglegesen rendezett, amelyekért évtizedeken át szervezetten harcoltak. Ilyen a heti 48 órás munkaidő, a dolgozók órabére, a fizetett étkezési és tisztálkodási idő, a túlórapótlék, a havonta legalább két vasárnapi szabadnap, az éjszakai munka után legkevesebb hatórás pihenési idő, a fizetett ünnepnapok, a munkaszüneti napon végzett munkáért járó bér és pótlék, a készenléti szolgálat díjazása, a természetbeni juttatások, a fizetett szabadság, a munkavédelmi rendelkezések betartása, a szociálpolitikai intézkedések, a tanoncszerződés stb. A kollektív szerződés nyilvánosságra hozása nagy megnyugvást keltett a dolgozók körében. Mindez még az 1948. márciusi államosítás előtt történt. A bérszínvonal egységességének és betartásának biztosítása céljából a kormány az Országos Munkabérmegállapító Bizottság (OMB) hatáskörébe utalta a kollektív szerződések jóváhagyását, a munkabérszínvonal ellenőrzését, továbbá a teljesítménynormák felülvizsgálatát, jóváhagyását és ellenőrzését. 1949. június 8—9-én tartotta a négy élelmezésipari szakszervezet egyesülési kongresszusát és ezzel létrejött az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete (ÉDOSZ). A megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyoknak megfelelően