Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
146 Malomipar iparban. Jelentősebb új üzem kezdte meg működését az előző évtizedben többek között Bácsbokodon, Nagydorogon, Körmenden és Pápán (1973), Mohácson (1974), Sarkadon (1978), Szécsényben (1979), továbbá koncentrátumgyártó üzem Kecskeméten (1982). A hatvanas években már meglevő keverőüzemekben végrehajtott fejlesztés eredményeként a gabonaipar tápgyártási kapacitása 1964-től 1984-ig jelentősen megemelkedett, miközben az üzemek száma 96-ra csökkent. A technológiai fejlesztés keretében az aprítási műveletnél kiiktatták a hengerszékeket, és kalapácsos darálók beállításával megkezdték az áttérést az egyfokozatú és a körfolyamatos aprításra. Granulálóvonalakat létesítettek, bevezették a granulátumok morzsázását, a zsíradagolást, a mikroprocesszoros mérlegvezérlést és az ömlesztett tápszállítást. Megjelentek a számítógépes folyamatirányítás egyes elemei is. A műszaki fejlesztés iránti kezdeményezésre és érdekelődésre utal az is, hogy a Csongrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat saját műhelyeiben berendezkedett takarmányprésgép és matricák gyártására. Ugyanilyen intenzitással folyik kezdettől fogva a gyártmányfejlesztés. 1960- ban még csak 6 receptura szerint gyártották a teljes értékű tápokat, a hatvanas évek végén már 72, tíz évvel később pedig 140 különféle összetételű keveréktakarmányt gyártanak. Új takarmánytápok széles körű bevezetése előtt a gabonaipar részben saját kísérleti telepén, Tüskésmajorban, részben bázisgazdaságokkal együttműködve folytatja az etetési, egészségügyi, hasznosulási és az egyéb irányú vizsgálatokat. Az állattartás belterjesebbé válása a hetvenes évek elején már olyan mértékben növelte a takarmánytápok keresletét, hogy azt a gabonaipar saját gyártási kapacitásával nem volt képes kielégíteni. Ezért volt szükség arra, hogy az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szabad kapacitással rendelkező keverőüzemeit bevonják a termelésbe. Erre a tevékenységre a gabonaipari vállalatok kooperációs vagy bérkeverési megállapodást kötöttek a mezőgazdasági üzemekkel, és ezáltal nem kellett saját gyártási kapacitásukat tovább bővíteni. Az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek már a hatvanas években kezdtek előbb saját tápigényeik kielégítése, később értékesítés céljából is takarmánykeverő üzemeket létesíteni. Ezt az irányzatot erősítette a központilag nyújtott állami pénzügyi támogatás. A kapacitásfejlesztés ebben az ágazatban már olyan szintet ért el, hogy a hazai teljes keveréktakarmánygyártásnak megközelítően 2/3 részét képviseli a mezőgazdasági és V3 részét a gabonaipari keverőüzemek termelése. A gabonaipari vállalatok 1968 óta értékesítenek háztáji és egyéni állattartók részére szemes- és keveréktakarmányokat. A kiskereskedelmi forgalmazás céljából létrehozták a takarmányboltok hálózatát, amely a saját elárusítóhelyeken kívül széles körű bizományosi és viszonteladói (ÁFÉSZ, MÉK) megállapodá
