Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
Malomipar 133 tése miatt alapvető feltétel volt az üzemben maradt malmok korszerűsítése. Az őrlési technológia fejlesztésének és egyszerűsítésének a lisztigényekhez kellett alkalmazkodnia. 1952-ben adták ki az első lisztszabványt, és ettől kezdve a fejlesztés tervcéljai között ugyanolyan lényeges szerepet töltöttek be a lisztminőségi előírások, mint a lisztkihozatali arányok, a termelékenységi mutatók és a fajlagos energiafelhasználás. Az ötvenes évek elején megkezdődött a malmok nagyobb arányú felújítása, egyes üzemek részleges, illetve teljes rekonstrukciója. A felszabadulás után a hazai malomgépgyártás úgyszólván teljesen szünetelt. A malomipar ezért 1950- ben saját szervezetéből létrehozta a Malomszerelő és Gépjavító Vállalatot, amely néhány éven belül gépgyártásra is berendezkedett, sőt 1954-től már komplett malomberendezéseket exportált. A malomgépgyártás beindulásáig a malmok felújításához és fejlesztéséhez a leállított malmokból kiszerelt és felújított gépeket használták fel. A műszaki fejlesztés céljai közé tartozott az egymástól jelentősen eltérő technológiai megoldások egységesítése és egyszerűsítése. Ennek érdekében a Malomszerelő Vállalat a malomüzemek rekonstrukciójának tervezésénél egységesen a félmagasőrlésnek megfelelő irányelveket érvényesítette. Nagy sikernek tekinthető, hogy a malomipar korszerűsítésének keretein belül folyamatosan megszüntették a visszaöntéses és a félautomatikus őrlést, és A gyöngyösi malom rekonstrukciója 1953-ban Forrás: Malomipari Múzeum, Budapest
