Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Kirsch János: Malomipar
134 Malomipar kialakították az összekötött rendszerű technológiai vonalakat. Az őrlési eljárás egyszerűsítése révén a fajlagos hengerhossz (mm/tonna/24 óra) iparági átlaga 1950 és 1955 között 350 mm-ről 300 mm alá csökkent. Az ötvenes évek elején a rekonstrukciós munkálatok mellett néhány nagyobb beruházás is megvalósult. Ezek közé tartozott a miskolci István-malom teljes felszerelése, a háború alatt Budapesten elpusztult Hungária-malom helyén és Dévaványán egy-egy új rizshántoló üzembehelyezése, továbbá gabonasiló építése a ferencvárosi és a hajdúnánási malom telepén. A technológia fejlesztése terén nagy előrelépést jelentett a pneumatikus (légáramos) anyagszállítás bevezetése. A Malomszerelő Vállalat 1954-ben a Budapesti Műszaki Egyetemmel együttműködve, az érsekvadkerti malom őrlőüzemében vezette be először a légáramos őrleményszállítást. Az itt szerzett tapasztalatok alapján kidolgozott méretezési elvek lehetővé tették ennek az üzemen belüli korszerű szállítási módnak a széles körű elterjesztését. A légáramos anyagszállítás sok előnnyel jár. A berendezés helyigénye lényegesen kisebb, mint a mechanikus szállítórendszereké, a malmokban pormentes levegő, egészséges munkakörülmények alakíthatók ki, csökken a baleset- és a tűzveszély. Az őrlemények a szállítócsövekben nagy mennyiségű levegővel érintkeznek, ezáltal megszűnik a páralecsapódás és a velejáró sok káros követsz ÉLGÉP tengelykapcsolókkal összekötött, HS típusú kishengerszékei Forrás: Malomipari Múzeum, Budapest
