Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
V. Elmélet és gyakorlat
A közönséges szénlemezes mikrofon a zenei hangok felvételére nem bizonyult elég alkalmasnak, mert nem képes a nagyobb rezgésszámú zenei hangokat ugyanolyan tökéletesen reprodukálni, mint a beszéd hangjait. A szénlemezes mikrofont tökéletesíteni kellett, s az erre irányuló kísérletek eredményezték a különféle mikrofon-típusokat. Ezek közül igen jól bevált a Beiss-féle mikrofon. Ennél a mikrofonnál a hangrezgésekből származó áramingadozásokat márványkockába ágyazott különleges kristálypor hozza létre. A márványkocka tömörsége a hang színezetét s összetételét zavaró mellékzörejeket nem engedi érvényesülni. Különösen a húros hangszerek (gordonka, nagybőgő) mélyebb hangjainak felvételére bizonyult igen alkalmasnak. Újabban nagy sikerrel alkalmazzák a Siemens-féle »Bändchen* mikrofont. Ebben egy igen vékony alumínium-szalag van kifeszítve, Szénszemcsés mikrofon. erős elektromágnes két pólusa között. Az alumíniumszalag csupán néhány ezredmilliméter vastagságú ; rendkívül pontosan tudja követni a hangrezgéseket. A hangszerek hangjait élethűen veszi fel, nem jut önrezgésbe, s nem torzít. A magas és a mély hangokra egyaránt jól reagál. Úgy a Bändchen, mint a Reiss-féle mikrofon nagy népszerűségnek örvend. Ezek az új típusú mikrofonok teszik lehetővé, hogy ma már tökéletes rádióhangversenyeket élvezhetünk. A beszéd és zene felvétele külön erre a célra berendezett teremben, az úgynevezett »stúdió«.-ban történik. A stúdió berendezése igen érdekes. Falai, valamint mennyezete is vastag szőnyegekkel van borítva, hogy a visszaverődő hangok a felvételt ne zavarhassák. A beszéd vagy zene hanghullámait felvevő mikrofon külön állványon nyer elhelyezést. A stúdióval szomszédos helyiségben a zenekritikus fejkagylós hallgatóval ellenőrzi, hogyan reagál a mikrofon az énekre, hangszerekre, s
