Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
IV. Régi fizikai törvények és jelenségek felújítása korszerű találmányoknál
71 feszültséget smára közönséges hálózati 110 volt feszültséggel üzemben tartható. Áramfogyasztása igen csekély, alig 2—3 watt. Már egészen minimális áramerősségnél, néhány milliampemél, felvillan, az áram erősségének megfelelő fényerővel. Minden ködfénylámpára van egy bizonyos feszültség, amelyen alul sötét marad, de amelyen felül már felvillan : ez a gyujtófeszültség. A 110 voltos ködfénylámpa 70—80 voltnál kezd világítani, a 220-as, 130—150 voltnál. Nagyon sok helyen nyer alkalmazást; így mint jelzőlámpa, egyenirányító, feszültségstabilizátor stb. Tehetetlenség nélkül működik; fizikai nyelven szólva ez azt jelenti, hogy még a leggyorsabb áramerősségváltozásokat, akár a másodpercenkint 100.000-en felülieket is követni tudja s fényét ennek megfelelően változtatja. Ezért nagy szerepet kapott a Nipkow-tárcsás távolbalátó vevőkészüléknél: az adóállomásról érkező áramingadozásokat hasonlóképpen alakítja vissza fényváltozásokká, illetve képpé, mint a hangszóró hanggá. A ködfénylámpa alkalmazási lehetőségei az elmondottakkal még koránt sincsenek kimerítve ; bő kísérletezési alkalmat nyújtanak a feltalálóknak. 2. Magnus-hatás és Flettner-rótor Egy teljesen feledésbe ment fizikai törvényt, a Magnus-hatást használta fel Flettner német mérnök, róforAa^ő-találmányához. Flettner azt tűzte ki céljául, hogy a szél erejét, melyet a hajózás a vitorlák segítségével értékesített, egészen új módon használja fel. A Magnus-hatást még a múlt század közepén Magnus, berlini egyetemi tanár fedezte fel. Magnus kutatta, mi lehet az oka annak, hogy a lövedék többé-kevésbbé eltér attól a parabolikus pályától, melyet a ballisztika törvényei szerint befutnia kellene. Sokáig kereste ennek az okát, míg végre rájött, hogy ez a lövedék forgó mozgásától ered, melyet, mint ismeretes, az ágyúcsőben lévő csavarmenetek idéznek elő. Számos kísérletet végzett forgó hengeralakú tárgyakkal, melyek eredményekép felállította a nevéről elnevezett törvényt: »Ha áramló vízben vagy szélben egy hengert forgatunk, akkor a víz, illetve a levegő, az áramlás irányára merőleges irányú nyomást fejt ki.« Hasonló erő hat a forgó hengerre, mint a víz felhajtó ereje, illetve a levegőnek a repülőgép szárnyaira kifejtett felhajtó ereje. Ezt a fizikai hatást értékesítette Flettner a hajózásnál. Egy régi vitorláshajóra a vitorlák helyett felszerelt két bádogból készült hengert, melyek messziről kéményeknek látszottak. A hengerek függélyes tengelyeik körüli forgatását egy 10—15 lóerős motor végezte percenkint
