Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
III. A «véletlen» szerepe a találmányoknál
53 Finsen nap-nap után megfigyelte ezt a jelenetet s csodálkozva észlelte, hogy rövid néhány hét alatt mikép telnek meg fokozatosan a nyiszlett macska idomai a napozástól. Gondolkodóba esett; ha a macskának jót tesz a napsugár, bizonyára használ az embernek is. Megkezdi vizsgálódásait. Kimegy az erdőbe, ott összeszed kukacokat, gilisztákat és kiteszi azokat a napfény hatásának. Nem győzött eléggé csodálkozni: míg az árnyékban ezek az állatkák mozdulatlanul hevertek. a napsütésben, mintha áramütés érte volna őket, egyszerre a legnagyobb élénkséggel csúsztak-másztak, kergetődztek. Most már biztos benne, hogy a napsugaraknak éltető hatása van a szervezetre. Munkához lát. Először saját magán kísérletezik, órákon át sütteti alsókarját a napon olyannyira, hogy az alaposan felégett s napokig kellemetlen fájdalmakat okozott neki. Nem törődött vele : tovább napozik, miközben karja szépen lebarnult. Most a másik karját süttette a tűző napsugarakkal. Feleségével, ki kísérleteinél segédkezni szokott, előzőleg fekete tussal, egy ezüst ötpengős nagyságú körgyűrűt festetett karjára. Napozás után lemosta karjáról a festéket, ekkor várakozásának megfelelően azt tapasztalta, hogy karja mindenhol lebarnult, kivéve ott, ahova felesége a fekete körgyűrűt festette. Másnap tovább süttette karját s várta az eredményt. Most csak a fehéren maradt körgyűrű helye égett fel, a környező többi, előzőleg már lebarnult helyen, már nem jött a bőre gyulladásba s nem érzett semmi fájdalmat. Ebből a kísérletből arra következtetett, hogy a napfény csak azon a bőrfelületen okoz gyulladást, amely még nincs lebarnulva. Feleségének nagy hévvel magyarázta ennek okát s kapcsolatba hozta azzal a feltevésével, hogy az afrikai négereket bizonyára fekete bőrszínük védi meg a pokolian tűző napsugaraktól. Hirtelen az az ötlete támadt, vájjon a kórokozó bacillusokat nem lehetne-e a napsugarakkal elpusztítani? Elgondolását meg is próbálta s ujjongva tapasztalta, hogy a különböző bacillusok a napsugarak behatására rövidesen elpusztulnak. Arra is rájött, hogy gyűjtőlencséjének alkalmazásával körülbelül ötvenezer gyorsabban sikerült a bacillusok elpusztítása, mint anélkül. Finsen ezután megismételte ezt a kísérletét olymódon, hogy a napfény útjába felváltva egyszer piros, másszor kék üveglemezt helyezett. Azt tapasztalta, hogy a bacillusok élénksége sokkal nagyobb, amidőn a napfény előzőleg kék üveglemezen halad keresztül, vagyis amikor a napfénynek csupán kék és ibolyaszínű sugarai jutnak át az üveglemezen. Eredményes kísérletei után, most már embereken akarta kipróbálni a napfény gyógyító hatását. Erre legalkalmasabbnak találta
