Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
III. A «véletlen» szerepe a találmányoknál
52 5. Finsen macskája és a kvarclámpa csodái A korszerű gyógytudomány egyik igen értékes gyógykincsét a »véletlen« áldásthozó szerencséje folytán, egy ártatlan macskának köszönheti. E macska egymagában nem lett volna elegendő ahhoz, hogy az említett gyógykincs az emberiség birtokába jusson, kellett hozzá egy élesszemű fiatal orvos is, aki észrevegye és megfigyelje, amit ez az okos kis állat ösztönösen művelt. Nem akarom olvasóim kíváncsiságát tovább fokozni s ezért elmondom az esetet úgy ahogy történt. Élt Kopenhágában egy Niels Finsen nevű szegény fiatal orvos, aki nagy küzdelmek árán elvégezte tanulmányait. Ennek a gyengeszervezetű, tüdőbeteg fiatalembernek inkább lett volna orvosra, mint paciensre szüksége. Sokat foglalkozott saját bajával, mely fiatal szervezetét oly korán kikezdte. Egy kora tavaszi reggelen, padlásszobájának ablakánál ülve, buzgón tanulmányozta égjük szakkönyvét. Közben elfáradt s pihenéskép kitekintett az ablakon. Kevés látnivalót talált, a szomszédos bérkaszárnya tetején kívül; még a külvárosi szűk utca gyalogjáróit sem figyelhette a nagy magasságból, ha csak ki nem hajolt az ablakpárkányon. Ahogy a háztető cserepein végighordozta fáradt tekintetét, egy zörgőcsőn tű, kendermagos macskát pillantott meg, amint a háztető árnyékos feléről, a napsütötte oldala felé bandukolt hosszan elnyúlt testtel. A napsütésben aztán hirtelen megelevenedett : többszöri nyújtózkodás után szinte új életre kelt. Meghempergette ványadt testét a melengető napsugarakben, melyeket a dániai hosszú hideg télben oly sokáig nélkülözött, s egyszerre oly virgonc lett, hogy öröm volt nézni. A háztető másik felére lassan elvonuló napfényt a mi macskánk is szépen követte s ott tovább sütkérezett, míg meg nem elégelte a mulatságot. Reggeli tomagyakorlatát kozmetikával toldotta meg s jól nevelt cicához illően, annak rendje-módja szerint megmosdott és kicsinosította magát. Niels Finsen.
