Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)

II. Találmányok és felfedezések az ókortól napjainkig

1. ökör

Hosszú évszázadok, sőt évezredek véletlenjei juttattak azelőtt az emberiségnek egy-egy felfedezést, találmányt, amellyel küzdelmes életét fokozatosan valamivel könnyebbé, szebbé tehette. Az ókori népek közül esak a görögök és az arabok műveltsége volt kihatással művelődésünkre s ezért a találmányok és felfedezések szempontjából nem nagyfontosságú a kínai, hindú, főniciai, egyiptomi stb. keleti ősnépek fejlődésével külön foglalkoznunk.

A görögök már az ősidőkben is sűrűn érintkeztek keleti népekkel, kiktől főleg asztronómiai ismereteket, a geometria elemeit s némi fizikai ismeretet is elsajátítottak. A görög tudományok körében a fizikának csak igen kis szerep jutott s e téren aránylag csekély eredményt tudnak felmutatni. Ezt annak kell tulajdonítanunk, hogy érzékeiken kívül, egyéb észlelő eszközökhöz nem fordultak, csak azt figyelték meg, amit a természet közvetlen eléjük tárt. A kísérlet, a kutatásnak ez a hatalmas eszköze, mint ilyen, a görögök előtt ismeretlen volt. Innen van, hogy az ókorból csak elenyésző csekély találmány maradt reánk.

Az ókor első feltalálójául Thales görög matematikust és csillagászt kell tekintenünk, ki Kr. e. 600-ban az elektromos vonzás és taszítás tüneményét dörzsölt borostyánkővel létesítette könnyű testekkel. Thalest kell tekintenünk a dörzsölési elektromosság feltalálójának. Gyakorlatilag használható nagyobb erősségű áramot dörzsölés útján máig sem sikerült előállítani. Közel kétezer évig kellett várni, míg az olasz Galvani és Volta a róluk elnevezett galvánelemet, illetve voltaoszlopot feltalálta, melyek már gyakorlati célokra használható erősebb áramot szolgáltattak.

Az ókori tudományosságnak legkiválóbb képviselője Archimedes (287—212 Kr. e.) volt. Nevéhez fűződik az emelő törvénye, a hidrosz-