Tarján Ferenc: Feltalálók műhelytitkai. Korszerű találmányok és felfedezések (1942)
V. Elmélet és gyakorlat
101 másnevekkel ellátott, könnyen leolvasható állomásskálák foglalták el. Ezek a készülékek, sávszűrők alkalmazásával, tiszta hangszínezet mellett, igen nagy szelektálóképességgel rendelkeznek. A vevőkészülékek fejlődése elérte tetőfokát. További kialakulásuk a televíziónak bevezetésétől függ. A fejlődés végső fokon olyan készüléktípust fog eredményezni, mely rádióvevőt, beépített hangszóróval, távolbalátót és gramofont egyesít majd egyazon készülékben. Ha ez a készülék megvalósul, akkor nemcsak fül- hanem szemtanúi lehetünk a világ legtávolibb eseményeinek. (Lásd : Hol tart a távolbalátás című fejezetet.) 3. A rádió megifjítja a gramofont A múlt század végén nagy feltűnést keltett Edisonnak, a Menloparki varázslónak ördöngős találmánya — a fonográf. Mint a legnépszerűbb szórakoztató eszközök egyike, néhány év alatt meghódította a világot. Edison évekig tartó kísérletek árán szerkesztette meg 1876-ban első fonográfját. Ez bizony elég tökéletlen eszköz volt: beszélt ugyan, de közben recsegett, krákogott, nyikorgott. Különösen akkor, ha a hengert nem forgatták ugyanazzal a sebességgel, mint a felvétel alkalmával. A készülék hengerét ekkor még nem rugós óraszerkezet forgatta, hanem hajtókarját kézzel forgatták, s el kellett találni azt a sebességet, mely egyezett a felvételi sebességgel. Az emberi hangon beszélő fonográf lázba hozta az egész világot, s az akusztika fejezetének mindig egyik legnagyobb csodája fog maradni. Hogy is ne ! Hisz a boszorkányos alkotmány olyan valaki nyelvét is beszéli, akinek hangja már réges-rég elmúlt. Ezért volt oly bámulatos és misztikus a maga korában a beszélő masina. Nézzük csak, hogyan működött az a »bűvös« fonográf ! Egy hangtölcsér végére kis kerek dobozt, úgynevezett hangdobozt tettek. Ennek a doboznak rugalmas lemezéhez, a membránhoz, hegyes tűt rögzítettek. Ha a tölcsérbe belebeszéltek vagy énekeltek, a hangdoboz membránja, a hanghullámok ütemében rezgésnek indult. A membránt lágy viaszhenger fölé helyezték, úgyhogy ennek tűje a viaszhengert lazán érintette. Most a tölcsérbe beleénekeltek, miközben a viaszhengert egyenletesen forgatták : a membrán rezgő tűje ekkor a forgó viaszhengerbe körben futó hullámvonalat vésett. így történt a hang felvétele. A hangvisszaadásnál a membrán hegyes tűjét tompával cserélték ki, s ráillesztették a viaszhenger barázdáinak első menetére. A hengert
