Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)
Isaac Newton (1642-1727)
ISAAC NEWTON szerény volt, de előmenetelével, tehetségével annál jobban kitüntette magát a granthami iskolában. Iskolamestere könnyezve búcsúztatta, beszédet intézett a növendékekhez és nem győzte magasztalni Newton tehetségét és jellemét. Példaképpen állította társai elé. Első cambridgei éveiről úgyszólva semmit nem tudunk. Két esetről maradt följegyzés, ezek tanúskodnak róla, mily gyorsan tájékozódott a neki egészen új tudományok területén. Még otthon történt, hogy a papja adott neki egy tudományos könyvet a logikáról. Ezt olyan tökéletesen megemésztette, hogy Cambridgeben feltűnt, hogy többet tud, mint az előadó professzor. Tanára előadás-sorozatot hirdetett az optikáról az egyetemen kívül álló művelt nagyközönségnek. Newtont meghívta, hallgassa meg az előadásait s hogy a fiatal diák követhesse a tárgyat, azt tanácsolta neki, olvassa el Kepler könyvét a fénytanról. Newton elolvasta és tudásával ámulatba ejtette mesterét. Semmi újat nem tudott neki mondani. Huszonkét éves korában letette a szigorlatot, azt a vizsgát, amelyik után a B. A. (Bachelor of Arts) fokozatba lépnek az angol egyetemek diákjai. A vizsgázók érdemi sorrendjében nem nagyon tüntette ki magát a kiváló ifjú. Ugyanabban az évben (1665) a nagy pestisjárvány szétugrasztotta a kollégiumot. Egymagában Eondonban hatvanezer ember pusztult el a járványban ezen az őszön. A szünidőt otthon töltötte. Ezalatt történt az az emlékezetes «eset», amelyről Newton életrajzírói megemlékeznek : hogy megfigyelte az alma leesését a fájáról. Általános a hiedelem, hogy Newton volt az, aki az 75
