Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)

Isaac Newton (1642-1727)

A TUDOMÁNY HŐSEI

alma leesésén tűnődve rájött a föld vonzásának gondolatára. Ez nincs így. A föld vonzóerejét ő előtte is ismerték. Az ő fölfedezése az volt, hogy a vonzóerő (nehézkedés) jelenségét kiterjesztette a földön túlra. Ő volt az, aki kimondotta, hogy a Holdat is a Föld vonzóereje bilincseli hozzánk és hogy a Földet és a többi bolygókat a Nap vonzóereje tartja bűvkörében.

A leeső alma históriáját egyes írók kétségbevonják, mert Newton nem említi ezt az esetet a gravitációról kialakuló gondolataival kapcsolatban. Ő maga nem jegyezte föl a történetet, de ez nem bizonyítja, hogy ne történt volna meg, mert hiszen úgy lehet nem tartotta elég fontosnak ezt a nyilvánvalóan hétköznapi «eseményt». De Newton unokahúga megerősíti, hogy megtörtént; el is mondta Voltairenek. Kérdés, hogy a nagybátyjától hallotta-e vagy csak azért hitte maga is, mert hogy olyan sokat emlegették. Sir David Brewster a maga szemével látta még a nevezetes fát 1814-ben, ki is ásta és magával vitte a gyökerének egy részét. 1820-ban a fa annyira elkorhadt, hogy kivágták s fáját gondosan őrzik azóta is.

A valóság alighanem az, hogy Newton ült az almafa alatt és a természet erőin tűnődött. Jól ismerte Descartes fölfogását a bolygók örvénylő keringéséről a világűrt betöltő éterben. Ez az elmélet valószínűleg túlságosan vakmerőnek tűnt föl neki, mert hiszen Kepler törvényei alapján kiszámította, hogy a Napban rejlik az a központi erő, amely a bolygókat a nekik kijelölt távolságban való keringésre kényszeríti. A leeső alma sugallhatta neki a gondolatot, hogy a gravitáció mindennapi jelensége kiterjeszthető a Földön túlra is. Kutatta, miképpen alkalmazhatná annak a törvényét

76