Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)
Isaac Newton (1642-1727)
ISAAC NEWTON Az özvegynek két kis gazdaságból volt bevétele. A woolsthorpe-i mintegy nyolcszáz pengőt jövedelmezett, egy másik közeli gazdaság közel háromszor ennyit. Nem felejtendő, hogy a pénz értéke jóval nagyobb volt akkoriban, mint mai nap. Minthogy a woolsthorpe-i gazdaság Newtoné volt, természetes, hogy gazdának akarták nevelni. Egy öreg, megbízható szolgával beküldték minden vásárra Grantham-be, hogy tanuljon bele a mesterségbe. De Newton rossz tanítványnak bizonyult. Mihelyt beérkeztek a kis városba és lovukat bekötötték a Saracen s Head fogadóba, Newton faképnél hagyta az öreg szolgát és elment régi otthonába, a gyógyszerész házába, ott bújta a könyveket, míg csak el nem érkezett a hazatérés órája. Az öreg szolga csak csóválta a fejét fiatal gazdája viselkedésén. Reménytelen volt, hogy valamit is tanuljon az ifjú Newton ilyen módon a vásárok titkaiból. Gyakran megesett, hogy még Grantham-ig sem sikerült elcsalni; megtelepedett az útszélen valami sövény árnyékában, kezében könyv és ott olvasgatott, míg az öreg szolga meg nem jött a vásárról. Ott találta a fiút könyvébe feledkezve. A meghitt öreg szolga nyilván elmondta Newtonnénak, hogy fiából soha se lesz gazda. Az anya is alighanem észrevette ezt, mert akárhányszor rajtakapta a fiát, hogy amikor kiküldte a mezőre, annak esze ágában sem volt, hogy a munkásokra ügyeljen, elvonult egy fa alá és bújta a könyveket vagy pepecselgetett valami találmányon. Sok szülő kivette volna a könyvet a fiú kezéből és ragaszkodott volna hozzá, hogy végezze a rábízott feladatot. Newton anyja bölcsebb volt ennél. Megértette, 73
