Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)

Isaac Newton (1642-1727)

A TUDOMÁNY HŐSEI

iskola közelében. Vízi órája egészen kifogástalanul mérte az időt. Az ötlet nem volt új. Egy edényben vizet tartott. A víz szabályos egyformasággal csepegett ki az edényből. Felszíne szabályosan apadt, s a rajta úszó kis deszkalap önműködően vitte előre az óramű mutatóját. Kezdetleges jámbor készülék volt, de olyan jól mutatta az időt, hogy a gyógyszertár lakói gyakran be-bekukkantottak a kis Isaac hálószobájába, hogy megnézzék, hány óra. A homok-óra volt akkoriban a legelterjedtebb időmérő.

Akármihez fogott, lázas érdeklődéssel dolgozott. Fúrt, faragott, mindig volt valami, ami foglalkoztassa. Józan, hallgatag, gondolkodó legénykének írják le. Egyszer mégis megtréfálta társait s a falubelieket. Mint afféle ezermester, pompás papirsárkányokat szerkesztett s ő volt a legjobb sárkányeregető. A lampion-készítésben is ügyeskedett; gyertyát tett bele és sötét téli reggeleken így világított pajtásainak iskolábamenet. Ismervén a falusi nép babonás képzelgéseit az üstökösökről, pajkosságból rákötött egy ilyen papiroslámpát a sárkány farkára és egy sötét téli éjszakán föleresztette — az üstököst. Sikerült ráijesztenie a jámbor falusiakra.

A gyermek Newton volt a feltalálója annak a körbenforgó taposómalomszerü játéknak, amilyeneket egérkalitkákban, mókuskalitkákban látunk manapság is. Newton a maga kis egerét «a molnárnak» nevezte el, mert «az igazgatja a malmot és egyúttal megeszi a lisztet, mint a molnár».

Tizennégy éves volt, amikor meghalt a mostohaapja. Anyja ekkor visszatért régi otthonukba, az udvarházba. Fiát is hazavitte, hogy tanuljon meg gazdálkodni.

77.