Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)

Isaac Newton (1642-1727)

A TUDOMÁNY HŐSEI

igaz, amit elméje elborulásáról mondottak. Hogy menynyire nem hitelt érdemlő az az egykorú történet, kiviláglik Newton segédjének leveléből:

«Newton se kutyát, se macskát nem tartott a szobájában s ez «jól fogott» a gazdasszonyának, mert így több jutott neki, lévén, hogy reggelente sokszor csaknem érintetlenül találta a tegnapi ebédet meg vacsorát. Az öregasszony örült ennek és élvezettel szedte össze magának az ételeket.»

Ez a föl jeg3rzés megdönti az egész előbbi történet hitelét, hiába, hogy még a kutya nevét meg a Newton szemrehányó felkiáltását is pontosan beleírták. S ha elvetjük a látszatra fontos történet egyik felét, miért fogadjuk el a másik felét: azt, hogy Newton elméje megháborodott.

Egyesek Newton ezidőbeli leveleivel akarják bizonyítani a tudós zavarodottságát. Gondosan elolvastam a leveleket és tökéletesen meg vagyok róla győződve, hogy akárhány fáradt idegzetű ember sokkal furcsábbakat írt ezeknél. Neki sem volt egyéb baja. Ő maga is megírta ezt egyik barátjának : «Roppantul elgyötört vagyok . . . Tizenkét hónapja nem ettem, néni aludtam rendesen » Szó sincs a levélben olyasféle hirtelen megráz kódtatásról, bánkódásról, amiről az a kutyás történet beszél a tűzbeveszett jegyzetekkel kapcsolatban.

Cambridgei cliákfk körében mai napság is kering az a tréfa, hegy Newton szobája ajtajára két lyuk volt vágva, egy nagyobb a macskája számára s egy kisebb a macska kölykeinek. A tréfa persze abban rejlik, hogy a macskakclyöknek kisebb rés kell, mint a macskának. Ez a mulatságos adoma is a másik sorsára jut, ha jobban szeme közé nézünk az igazságnak. Semmi sem bizo-