Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)

Isaac Newton (1642-1727)

ISAAC NEVTON nyitja. Amilyen szórakozott, feledékeny volt, maga magát is elhanyagolta. Alig képzelhető, hogy kutyát, macskát tartson az ivén ember. Nem hogy ő viseljen gondot kutyára, macskára, magának is gondozóra lett volna szüksége : valakire, aki törődik vele, leveszi vál­láról a kicsinyes apró-cseprő gondokat. Miért nem házasodott meg Newton? Alighanem szű­kös anyagi helyzete tartotta vissza. A granthami gyógy­szerész házában többen is voltak lányok körülötte. Egyikük élete végéig hü barátságban maradt vele. Nyolcvan éves korában megvallotta Newton egyik ba­rátjának, hogy a nagy filozófus csak azért nem vette őt feleségül, mert mind a ketten szegények voltak. Ez a hölgy kétszer is férjhez ment, Newton legényember maradt élete végéig. Nyolcvanötödik évében halt meg, 1727. március 20-án. Tizennyolc nappal előbb még elnökölt a Royal Society ülésén, másnap megbetegedett és föl sem kelt többé. Panasz nélkül tűrte fájdalmait. A Westminster apátság templomában temették el, síremléke is ott emelkedik. Betegágyán barátai arról beszélgettek vele, mily nagyra becsüli őt a világ. Newton ezt válaszolta : ♦Nem tudom, mit tart rólam a világ. Én úgy látom magamat, mintha kisfiú volnék, aki a tengerparton játszadozik s egyszer-egyszer egy-egy simább kavicsot, szebb kagylót lel, tetszetősebbet a többieknél. Az igaz­ság végtelen tengere fölfedezetlenül ott terült el előt­tem.» 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom