Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)
Isaac Newton (1642-1727)
ISAAC NEWTON A De motu című értekezés előfutár ja volt később írt világhírű nagy munkájának, а Рппсгрга-nak. * Newton egy éven át tagja volt a parlamentnek. A cambridgei egyetemet képviselte. Negyven év körül járt akkoriban. Lelkiismeretesen fölkarolta egyeteme érdekeit. Két évre rá súlyosan megbetegedett. Kimerült. Nem csuda oly lankadatlan szellemi munka után. A kevés alvás és gyenge táplálkozás megbosszulta magát. Egy lakótársa szerint Newton hajlamos volt a tüdőbajra. Maga keverte orvosságot szedett. Általános a hiedelem, hogy Newton agyát megtámadta a megerőltető szellemi munka. Okunk van azonban hinni, hogy csak ideges kimerülésben szenvedett. Betegségének eredetét általában annak tulajdonítják, hogy laboratóriumában tűz támadt és értékes kéziratai a tüzbe vesztek. A jól ismert történetet így beszélik el: «Newtonnak volt egy kedvelt kis kutyája, Diamondnak hívták (gyémánt). Egy téli reggel istentiszteletre ment a kitűnő tudós és kutyáját véletlenségből bezárta a szobába. A templomból hazajőve látja ám, hogy a kutya fölborította asztali lámpáját és föl jegyzései, sok évi kísérletező munkájának pótolhatatlan eredményei elhamvadtak. A súlyos veszteség láttára fölkiáltott : «0, Diamond! Diamond! milyen keveset tudsz te róla, mekkora bajt okoztál!» Ennyit mondott csak, de olyan szomorúságba döntötte az eset, hogy — ha szabad ezt mondanunk — elméje is megzavarodott egy időre.» Alapos okok szólnak a mellett, hogy éppen ellenkezőleg, nagy lelki nyugalommal viselte a csapást és nem 83 6*
