Gibson, Charles Robert: A tudomány hősei - Ismeretterjesztő könyvtár (Budapest, 1933)
Isaac Newton (1642-1727)
ISAAC NEWTON Szórakozottságáról sok történet kering. Ruházatával keveset törődött, hanyagul öltözött, elfelejtett megfésülködni, sőt az is megesett vele, hogy öltözetlenül indult el az utcán s már messze járt, amikor észrevette. Akkor persze megszégyenülten sietett haza. Ritkán járt társaságba, de ha elment mégis, jól érezte magát. A meghívásokat kedvesen viszonozta. Egyik vendége beszéli, hogy Newton bement a dolgozószobájába borért s úgy ott felejtette magát, hogy barátai nem győzték megvárni. Egyszer meg kilovagolt. Dombnak menet leszállt a lováról, úgy vezette kantárszáron. A ló kibújt a szerszámjából, megugrott s Newton, mikor föl akart ülni, akkor vette észre, hogy egész idő óta a puszta kantárszárat tartja a kezében. Egy tudós vendége, dr. Stukeley, megtréfálta egyszer. Newton a dolgozószobájában mélyen belemerült valami problémába, vendége meg csak várt, várt rá ; végül elunta a dolgot, éhes is volt, fogta magát, megette a házigazda kikészített ebédjét. Nagysokára előkerült a gazda, üdvözli látogatóját és leül az asztal mellé. Csirke volt az ebéd, de a tányéron nem volt már más, csak a csontok. Newton ránéz a csirkecsontra és megjegyzi csöndesen : «Ejnye, el is feledtem, hogy már ebédeltem». Ismeretes az az anekdota — bár nyilván csak kitalált történet — hogy egyszer tojást főzött a tudós filozófus s elővette az óráját, hogy ellenőrizze, hány perce fő a tojás. Vár, vár s amikor végre ki akarja venni a tojást, akkor veszi észre, hogy az óráját főzte meg és a tojáson nézte az időt. Még erősebb túlzás az a történet (e könyv fordítója 79
