Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Fények az utcán és a munkahelyen
* • gyertyagyújtás után a legsötétebb homályba burkolózott, utcái és sikátorai félelmesen sötétek voltak. A késői középkorban a városok tehetős polgárai lovaik zabláját fogó szolgák fáklyafénye mellett keresték az utat, ha éjszaka az utcára kényszerültek. A szemetes, sáros, kátyus pocsolyák között az egyszerű éjszakai járókelőt fogadott fáklyavivő kísérhette hazáig. A közterületek homályát csak itt-ott törte meg egy-egy kocsma ablakából kiszűrődő fény, s a bejáratnál pislogó kormos olajmécslámpa mutatta az utat: „Járókelő ember nem is igen akad, Egy-egy látogató megy csak hazafelé. Lámpája megvillan az ablakok alatt, S fényét a sötétség hirtelen elnyelé.'’- írta Petőfi Sándor a Téli estékben, 1848- ban. Külföldről átvett szokás szerint a jobb módú házak kapujánál a falon lámpa égett, ez azonban nem volt általános, éjszaka rendszerint csak a hold világított. A 17. században aztán a nagyobb utcák kereszteződéseinél a ház falába erősített vaskarikába égő szurokfáklyát tűztek, ez világított. Most már csak az a veszély fenyegette a késői, pocsolyákat kerülgető járókelőt, hogy ha a fáklya alá lápett, a lecsepegő szurok kárt tett a ruhájában; erre mondta a német ajkú polgár, hogy ,,pechje” volt - mert németül a szurok — pech. A fáklyafény ellenére a közbiztonság nem volt megnyugtató. A 17. században, amikor Párizs és London utcáinak ablakaiban mécs világított, Pesten egyedül a Városházát világították ki, de az 500 gyertya költségét sem mindig bírta el a szűkre szabott tanácsi pénzkeret; az 1709. március 7-én kelt jegyzék szerint (Furkács Tamás levelei, Pest 1803.) még ezzel is adós maradt a magistrátus és fizetési haladékot kért. Pedig akkor még 1 font gyertya csak 7 koronába került . . . A pesti Tanács a közvilágítás helyzetének tarthatatlansága miatt 1715. szeptember 9-i ülésén szigorú határozatot hozott: „Esti harangszó után nyáron kilenc, télen nyolc órától senki ne találtassák vendéglőben, utcán, mert bekisértetik. Tilos az utcán a dohányzás, a jelmez, maszka, álarc, fegyver viselése. Aki pedig éjszaka kényszerül haza menni, annak megparancsoltatik, hogy égő gyertya vagy lámpás nélkül ne találtassák!” így az éjszakai közlekedők, farsangolók 77
