Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)

Fények az utcán és a munkahelyen

Utcai falikaros lámpa Firenzében a Palazzo Strozzi faláról a 15. századból (Hű másolata a budapesti November 7. téri Házasságkötő terem faláról) re kellett egy óra alatt leégnie a gyertyának. Később felső szellőzőnyílással kialakított Hemig szabadalmi előírás szerint készült lámpát használtak, amelyek nyílt lángjának fényét fényvető fokozta. Anna (1702-1714) majd Viktória királynő (1838-1901) ide­jében állófények használatosak irányfény gyanánt; oszlopokon függő tűzkosár vagy fáklyatartó. Kezelésükhöz a lámpa tetejére lépcső vezetett fel. A Viktóriakor előtti Jakobinus időkben (1789-1792) a rendőrőrszemek szaruol­­dalfalu lámpát és bulldoglencsés kézilám­pát vittek magukkal az utcán. 1720-ban a királyi tanács ismét rendezte a magánosok szerepét a közvilágításban, amely szerint minden, az utca felé nyíló ház tulajdonosa délután hat órától hajnali egy óráig gyapot­­belű fényforrást köteles égetni! Elmu­lasztás esetén a büntetés egy schilling. A lámpagyújtás az újhold előtti első héttől kezdődik és általában a sötét éjszakákra vonatkozik, telihold esetén nem kell lám­pát gyújtani. Ha tehát a hold világít, az ut­cai járókelők a saját veszélyükre közleked­nek. 1729-ben a szigorú előírás annyiban módosult, hogy a háztulajdonosok vagy maguk égetnek lámpát, vagy taksát fizet­nek a londoni utcák világítására szerződött társaságnak. 1736-ban a City Со. általános parlamenti megbízást kapott arra, hogy az utcákat üvegezett lámpákkal lássa el, és világítson azokkal egész évben nap­nyugtától napkeltéig. A társaság mintegy 5000 négyszegletes és félgömb alakú fény­vető tányéros lapos tetejű lámpát állított fel a 19. századi olaj kocsilámpák stílusában. A világítás idejének és órájának meg­hosszabbításával ez a cég lett gyakorlatilag a „város atyja”, hiszen az éjszakai dorbé­­zolók ellen ő nyújtott védelmet. Előfordult mégis, hogy útonállók megtámadtak né­hány későnjáró polgárt, talán ezért is pa­naszkodtak így a közbiztonságra 1769- ben: „Ha éjszaka sötétek az utcák, akkor Be­liál (a sátán) fiai garázdálkodnak, kihívóan üzelkednek.” Ezért továbbra is igen kelendő volt a járókelők szolgálatára álló fáklyát hordó fiúk társasága. Londonban több helyen ma is látható a 19. sz. egyik érdekessége, az olajlámpát hordozó tartóállvány és a ház utcai front­ján a falon levő, lefelé fordított tölcsér, fák­lyát kioltó kupak. Ebbe nyomták bele az 74

Next

/
Oldalképek
Tartalom