Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Fények az utcán és a munkahelyen
Utcai falikaros lámpa Firenzében a Palazzo Strozzi faláról a 15. századból (Hű másolata a budapesti November 7. téri Házasságkötő terem faláról) re kellett egy óra alatt leégnie a gyertyának. Később felső szellőzőnyílással kialakított Hemig szabadalmi előírás szerint készült lámpát használtak, amelyek nyílt lángjának fényét fényvető fokozta. Anna (1702-1714) majd Viktória királynő (1838-1901) idejében állófények használatosak irányfény gyanánt; oszlopokon függő tűzkosár vagy fáklyatartó. Kezelésükhöz a lámpa tetejére lépcső vezetett fel. A Viktóriakor előtti Jakobinus időkben (1789-1792) a rendőrőrszemek szaruoldalfalu lámpát és bulldoglencsés kézilámpát vittek magukkal az utcán. 1720-ban a királyi tanács ismét rendezte a magánosok szerepét a közvilágításban, amely szerint minden, az utca felé nyíló ház tulajdonosa délután hat órától hajnali egy óráig gyapotbelű fényforrást köteles égetni! Elmulasztás esetén a büntetés egy schilling. A lámpagyújtás az újhold előtti első héttől kezdődik és általában a sötét éjszakákra vonatkozik, telihold esetén nem kell lámpát gyújtani. Ha tehát a hold világít, az utcai járókelők a saját veszélyükre közlekednek. 1729-ben a szigorú előírás annyiban módosult, hogy a háztulajdonosok vagy maguk égetnek lámpát, vagy taksát fizetnek a londoni utcák világítására szerződött társaságnak. 1736-ban a City Со. általános parlamenti megbízást kapott arra, hogy az utcákat üvegezett lámpákkal lássa el, és világítson azokkal egész évben napnyugtától napkeltéig. A társaság mintegy 5000 négyszegletes és félgömb alakú fényvető tányéros lapos tetejű lámpát állított fel a 19. századi olaj kocsilámpák stílusában. A világítás idejének és órájának meghosszabbításával ez a cég lett gyakorlatilag a „város atyja”, hiszen az éjszakai dorbézolók ellen ő nyújtott védelmet. Előfordult mégis, hogy útonállók megtámadtak néhány későnjáró polgárt, talán ezért is panaszkodtak így a közbiztonságra 1769- ben: „Ha éjszaka sötétek az utcák, akkor Beliál (a sátán) fiai garázdálkodnak, kihívóan üzelkednek.” Ezért továbbra is igen kelendő volt a járókelők szolgálatára álló fáklyát hordó fiúk társasága. Londonban több helyen ma is látható a 19. sz. egyik érdekessége, az olajlámpát hordozó tartóállvány és a ház utcai frontján a falon levő, lefelé fordított tölcsér, fáklyát kioltó kupak. Ebbe nyomták bele az 74
