Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)

Fények az utcán és a munkahelyen

„A párizsi utcákon még este tíz vagy tizenegy óra után, akár éjszaka is lehet közlekedni veszély nélkül. Alkonyat beálltakor az összes utca és híd nyílt lámpáit meggyújtották a lámpagvújtogatók; a lámpák éjszaka két-három óráig égnek. A lámpák az utcák felett láncon függnek egymástól egyenlő távolságban, és jól mutatnak, különösen a keresztutakon. Néhány üzlet, kávéház, ivó este tíz-tizenegy óráig is nyitva van és ablakaiban vagy kirakataiban számtalan gyertya ég, amely megvilágítja előttük az utcát is, ahol szép időben este annyi ember jár, mint napközben. Persze ez csak a főútvonalakra vonatkozik, ahol nem történik gyilkosság. Ugyanezt nem lehet elmondani a mellékutcákra, itt nem ajánlatos bolyongani. Noha van őrjárat, mégis előfordult, hogy Richmond herceg kocsiját az új híd közelében ismeretlen tettesek feltartóztatták és egyikük kardjával agyonszúrta a herceget. Este tíz-tizenegy óra után semmi pénzért sem kapható fiakker vagy gyalog hordszék; legjobb egy fáklyavivő szolgát fogadni, aki mutatja előtted az utat.”

1817-ben létesült az első gázgyár Párizsban, amely a közvilágítás számára is adott világítógázt. 1848-ban világították ki először a párizsi Operaházat. 1878-ban terjedtek el a Jahlochkow-gyertyák.

Londonban már a 16. sz. előtt a rendőrség tagjai közül a menetelő őrségnek 700 foklatartót osztottak ki. Minden 24 rendőrnek volt egy tűzkosara, amelyet magukkal kellett vinniük az őrség részeként.

Az olajlámpást 1569-ben kezdték használni.

1416-ból ránk maradt Sir Henry Barton, London polgármestere rendelete, amelyben előírja, hogy a sötétség beálltakor Mindenszentektől Karácsonyig téli világítást kell alkalmazni, a többi időben nyári

világítást — még holdvilágos éjszakán is. 1662-ben szigorúan előírták, hogy minden háztulajdonos a sötétség beállta előtt jókor függesszen ki lámpát a háza elé. E lámpákat szeptember 29-től (Szent Mihály napjától) március 25-ig (Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepéig) minden nap este éjfélig kellett égetni.

Az előírást 1694-ben azzal bővítették, hogy minden tizedik ajtó előtt már délután hat órától kezdve lámpást kell gyújtani. A rendelet nagy vitát és ellenállást váltott ki, úgyhogy 1716-ban visszavonták.

1668-tól London lakóinak a függő óragyertya világított, amelynek az oldalán vízszintes vonalzás jelölte az órákat: ennyi-Városi közvilágítás; éjjeliőrök hosszűnyelű tűzikosarakkal 1500-as évekből (Palkó Attila: Győz a világosság)

73