Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Bevezetés
Lótuszvirág alakú sárgaréz hindu lámpák (F.W. Robins: The Story Of The Lamp) Amerikai fekvő, fémhengertartályos és fényvetős lámpák (F. W. Robins: The Story Of The Lamp) alakú talpas, bronz- vagy rézlámpásokat találtak gyakran felfüggesztésre alkalmas füllel. Ugyancsak itt találtak kabul származású cseréplámpásokat, zöld és más színekre fényezve. Ezek közül érdekesek azok a talpas, fogantyús világítóeszközök, amelyeken a csepegésgátló közbülső tányér a talpazathoz erősített szár közepén helyezkedik el. és a fogantyú is ehhez ízesül. Világítás a régi Újvilágban díszítik, az edényén leveles lótuszvirág, madár, elefánt látható. Vannak ceruza alakú világítóeszközök, kanál alakú tartóval, valamint hattyú formájú, többcsőrös lámpások, állványos vagy függő változatban, amelyeknek alsó tartálya a lecseppenés ellen védett (ún. kettős lámpás). Jellemző rájuk a széles csőr, amely vastagabb kanóc használatát teszi lehetővé, így nagyobb lángot, erősebb fényt adott a lámpás. A lámpásokban általában olajat égettek. Ceylon szigetén fejlettebb lámpásokat használtak. Az ún. ejtős lámpában a kanóctartó csőr lejjebb volt, mint az olajtartály, így az olajtartály ürülését a nehézségi erő segítette elő. Ezek a függő rézlámpások kezdetben madártestűek, később kecses, lótuszt utánozó formák. Afrika lámpásai Az első időkben egyszerű, peremes csésze alakú olajlámpát használtak, amelyen a kanóc részére csőr volt. A később kisiparilag készített lámpások már középégősek; a kanóc a tartály közepéből áll ki. Ezek a zárt tartályé, gyakran ónból készült lámpák főleg Afrika nyugati részén terjedtek el. Marokkó területén kettős csészealj Amerikában az ősrégi időkben a Kordillerák vidékén töktartályos lámpást használtak, amelyben úszó bél volt. Ezeket a leleteket pacific lámpásoknak nevezték el. Gyakori volt a széles fémtalpból kiálló füles fémtartály. A zárt vagy nyitott hasáb alakú lámpásoknak négyzet keresztmetszetű csőre volt, ez az ún. phoebus lámpás. Ugyanez csőr alatti csatornával - a lecsöpögés ellen - a betty lámpás. Később a középégős, fekvőhengeres lámpások hódítottak tért. A henger kis talpon állt, és a tetejéből vezettek ki csőrök a kanócoknak. Némely lámpás fényét a tartályhoz rögzített fényvető lemezzel fokozták. Előfordult, hogy a tartály íö\é füstelvezető ernyőt erősítettek. Ezeket a lámpásokat feltehetőleg már a telepesek hozták magukkal Németországból Pennsylvániába. Általában az amerikai földrésznek ebből az időből származó világítóeszközei főleg a bevándorló németek, hollandok és más telepesek útján kerültek oda, így megegyeznek az „óhaza'’ lámpásaival. Alaszkán kemény kőből metszett kör alakú lámpásokat használtak, amelyeket gyakran vassal ékesítettek. A vulkáni kőből faragott szép eszkimólámpásokban bálnazsírt égettek, a kanócuk moha volt. A 31
