Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Munka és világítás
Bakterek órakiáltó rigmusa (kotta) Debreceni Kollégiumi diákok tűzoltólámpája (Kiss T. — Gyulai L.: A bagolyvár és lakói) Éjfél után egyet ütött az ára. Eb - ren aludja - tok tűz- re vízre vigyázza - tok1 céhes lakoma, szilveszter alkalmával rögtönzött. A városi bakterek többen voltak, és felosztották egymás között a bejárandó utcákat. A magasabb épületek tetején a nagyobb városokban, a Városházán vagy a tűztornyok erkélyein teljesítettek szolgálatot a toronyőrök. Ilyenek voltak a kunsági városokban, továbbá Győrben, Sopronban, Karcagon stb. A pesti Városháza toronyőre tülköt fújt szürkületkor. A városokban, telepeken 1930-ig teljesítettek szolgálatot a bakterek, akkor a városok alabárdos, éjjeli bolti őrei váltották fel őket. A bakter szövege egy városban: Hallja minden háznak ura, nyolcat ütött már az óra! Minden vigyázzon házára, családjára, gyertyájára, hogy tűz ne legyen a kárára! Minden asszony ágyát veti, s benne urát befekteti, imádkozva feküdjetek, s az Úr megőriz bennetek'! (9 óra) Nem bántja tolvaj a házatok, amíg őrzöm, jól alhattok! (10 óra) Tizenegy az óra nálunk, tizenkettőt nem kiáltunk. Gazda vigyázz a szolgádra, gazdaasszony szolgálódra. Hogyha rossz embert találok, azzal törvényesen bánok! Ügyelek, ha tüzet látok! (1 óra) Mindjárt Istent dicsérjétek, Szűz Máriát is kérjétek, munkátokat így kezdjétek, s így lesz hozzá szerencsétek! (3 óra) Hajnalodik öt az óra, (5 óra) kakas szólít virradóra! Az éjjeli őrök parancsnoka a városcseléd, az ún. perzekutor volt. A rendőrség, csendőrség a 18. sz. elején még ismeretlen volt. A 18. sz. végén azonban már a rendőrség házát a falra akasztott négyzetes hasáb alakú gyertyalámpa jelezte, amely szürkülettől napkeltéig égett (ún. üvegablakos szekrény). Egyébként az utcai közvilágítás lámpái a rendőrség helyisége előtt - 1777 óta - egész éjjel égtek. A rendőrök henger alakú, sátortetős gyertyalámpát hordtak, amelynek lángját a lámpa oldalán levő zöld üvegű ökörszem nagyította fel. A tűzoltók útját a kocsin égő fáklya világította meg. A fecskendős kocsin gyertyalámpa égett. Éjszakai tűz esetén a falu (város) lakóinak gyertyát kellett gyújtaniuk. Később a tűzoltók ún. melles tűzoltólámpát, mellre akasztható gyertyalámpát használtak. A városok tűztornyában a tűzőr az erkélyen körbejárva figyelte, hogy a szalmatetős, fazsindelyes, zsúpfedeles házakra nem száll-e rá a „vörös kakas”. Ha tüzet észlelt, zászlójával a tűz felé mutatott, és tülkölésére félreverték a harangot. A céhek korában a kéményseprők és ácsok feladata volt a vödörrel, majd tűzifecskendővel oltani a tüzet, minthogy azonban a céhlegényeket nehéz volt összeszedni a városban, többnyire a debreceni internátusi diákok oltották a tüzet a városban. Kétméteres ólombunkós botjaikkal szétverték a léckerítéseket, s minden éghetőt, mielőtt a láng átterjedt volna. A tűz árnyékában sodronyfonatú, üvegezett, rúdra szerelt gyertyalámpával világítottak. 174
