Laky József: A lámpa históriája (Budapest, 1988)
Munka és világítás
Mesterségek címere Lámpa a cégéreken és céhbehívó táblákon. Az utcán és a házak falán a város jellegzetes színfoltjai a cégérek. E fából, fémből, kőből készült, gyakran festett jelvények rendszerint a műhely, a bolt ajtaja felett, a ház falán vagy rúdon függnek. A cégér útbaigazítás, figyelmeztetés, tájékoztatás a vásárlók részére. Fokozott jelentősége volt régen, amikor az olvasni nem tudó egyszerű embereket kellett eligazítania. A régiek rengeteg vallásos, hazafias, heraldikus, vadászati, közlekedési, költői, egzotikus, mesterségbeli, evés-ivással kapcsolatos cégért ismertek. A cégér a mesterség jelvénye: csak az tehette ki, aki valamely céhnek tagja volt. Márpedig a ..tisztes céh" tagja csak az lehetett, aki e nemes testület szabályzatában foglaltaknak eleget tett; aki a meghatározott gyakorló éveket letöltvén olyan remek elkészítésével jelentkezett, amelynek alapján mesterré fogadták és mesterlevelet kapott. Ennek alapján jogosult arra, hogy cégérét kiakasz-thassa, amellyel viszont bizonyította a céhtagságát s egyúttal azt is, hogy munkájáért a céh is felel. Ha viszont a munkája rossz volt, a legnagyobb büntetéssel sújtották: a céh bevetette vele a cégért. A cégér általában jelképesen utal a munkára, mesterségre: lakatosnak kulcs, szabónak olló, asztalosnak gyalu, bádogosnak kanna, gyertyaöntőnek (gyertyamártónak) gyertyaköteg, a kocsmák cégére pedig szőlőfürt, szalmafonat, faforgács, koszorú, színes szalag vagy rafiaköteg. A hazánkban kiakasztott cégérek 1307- től — az első céhlevél kiadásától - a 19. sz. végéig voltak fellelhetők. Ezek egyúttal tájékozódási pontot is jelentettek, hiszen a házszámozást és a kötelező utcaelnevezést csak 1867-től vezették be. így aztán a cégér egyúttal az utcát is jelentette. így maradt meg hazánkban és külföldön egyaránt sok utcanévben a cégér jelentése, Budapesten pl. Aranykéz utca (kesztyűs cégér), Kígyó utca (a patika kígyója), a Kapás utca (Három kapás kocsma jele) stb. A világítóeszközök több vonatkozásban is összefüggtek a cégérekkel. Világítóeszköz-cégér hirdeti a világítóeszköz készítését. Pesten és Budán: „Kocsilámpa” világítószerek Kígyó u. (1830) Mohácson: ..Gyertya” Geiszt J. gyertyaöntő (19. sz.) Sopron: „Gyertyaköteg” gyertyamártó 19. sz.) Másfajta cégér hirdeti a világítóeszközt. Pesten: „Két szerecsen" lámpaárus Feldunasor 2., (1851) „Aranyásó” gyertyaárus, Víziváros (1828) Sopron: „Vörös öntözőkanna” lámpásárus (1816). Világítóeszköz a cégér (lámpás), de más a tevékenység. Pesten: „A két lámpás” vendéglő (1773) „Rongyos lámpás” vendéglő. Országút (1830) „Vöröslámpás” sörivó, Lipótváros (1855) „Ezüst gyertyatartó” Illatszerbolt (1842) Abony: „Világos” csárda (1850) Cegléd: „Világos” csárda Kiskunhalas, Szigetvár: „Pipagyújtó” csárda (Megjegyzés: pipagyújtó=a világítási tűz-Geiszt József gyertyaöntő cégére a 19. századból (Csatkai Endre: Cégérek) Gyertyamártó cégér, 18—19. századból (gyertyaköteg) (Csatkai Endre: Cégérek) 175
